Milyen megnyugtató lenne most ezen az úton sétálni egy kora délután.

A fák levelei még átengedik a napsugarait melyek megvilágítják a több színben pompázó földre hullott leveleket...mintha egy utolsó taps még járna nekik mielött lejönnek a színpadról...

Haladok előre,csak is előre...körülöttem a fák kihúzzák magukat,mintha sorfalat állnának a tiszteletemre.

Egy percre azt hiszem "vagyok valaki"...és igen...ÉN vagyok!

Az a lány aki mindig is voltam,aki hol felszínre tört,hol elbújt mert félt hogy megsebzi valami...

Sokáig elbújtam!

Túl sokáig...

De most ismét a felszínen maradok,sőt szárnyakat növesztek és magasan szállok,mert ott leszek igazán SZABAD!

A dinnye imádat nálam is meg van!!!De ezt sem lehet elég korán kezdeni mint látható!

Mindannyian keresünk valakit,azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből.

Valakit aki képes társaságot nyújtani,vagy segítséget,vagy biztonságot és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani.

Igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket!!!

Szüntelenül működik bennem egy elképzelt világ és az a fontosabb.Ez az élet itt szürke,vacak és ostoba!...Nem tudom,van-e másik...Biztosan van,mert állandóan abban járok.

A béke nem olyasmi,amit felfoghatunk az elménkkel,hanem meg kell tapasztalnunk a szívünkben.

Amint meg szeretnéd ragadni,elszáll,amint le akarod írni szavakkal,rögötn tova száll,akár a szél.Mégis mindenki érezte már valahol a valóságosságát,tapasztalta csábító illatát.

Nem lehet elég korán kezdeni....