Léteznek tündérek, angyalok vagy ki minek nevezi őket, akik segítenek téged, hogy valóra váljanak az álmaid...

Csak kérni kell őket és hinni bennük erősen...

Melletted állnak és meghallgatnak téged!

Ha szerencséd van, még talán látni is engedik magukat...

Csak vedd észre őket és légy hálás azért,mert fogják a te kezedet is!

Az árvaság vak rémület,

büntetés a felnőtt élet.

A sorsomat most hogy vonszoljam én, egymagam?

Egy láthatalan villanás,

nem vezet már kézen fogva,

az éj sötét és félelmes ölén.

Most hogy nőjek fel én?

A kérdés csak az:

Az árnyékom hogy lépjem át?

A sorsom ellen mit tegyek?

Hogy törjek szét egy glóriát?

És felnőtt már is hogy legyek?

Kérdezni hogy kell annak ki sejti önmagát?

És hogy lesz szabad, ha saját árnyát sosem lépi át?

Ha rád zuhan egy zord világ, hogy bírod el gyönge vállal?

Átkozódhatsz senki nem felel, de érzed: MENNI KELL!

Hogy száll az ember, ha földre rántja önmagát?

És hogy lesz szabad, ha saját árnyát sosem lépi át?

Félelem mely fojtogat, súlytól görnyed vállam...

Faggatozó csend gyötör, és nincsen válasz arra hogy miért?

Hogy lennék dróton rángó báb?

Hogy éljek így?

Árnyékom hogyan lépjem át?

Nem az a lényeg kit miért szeretsz, hanem az hogy szereted, lehet ez bármi: egy mozdult, egy illat, egy mondat...a lényeg hogy szereted!

Nem az a fontos, hogy mikor, hol történt meg veled...a lényeg hogy szereted!

De van egy rossz hírem, ezt nem te döntöd el, csak is a szíved...ő az aki irányítja az egészet!

És ő az aki kiválasztja azt a másik szívet akivel együtt tudna dobogni...

Ez ellen te nem tehetsz semmit, nem parancsolhatsz rá, hogy ne csinálja ezt veled!

Nem térhetsz ki az útjából csak ha örök életedben magányos és boldogtalan akarsz lenni...

Pedig fel kell ismerned, hogy olyan is lehet mint egy csillag!

Fényesebben ragyog az éjszakai égbolton mint bármi amit eddig láttál,de ha nem figyelsz kellőképp eltűnhet a horizonton és te elveszíted a csillagod, amit annyira kerestél egész életedben...

Mi tesz igazán boldoggá?

Ha Őt boldognak láttod!

Mikor szeretsz igazán?

Ha Őt el tudod engedi, hogy boldog lehessen még ha nem is veled lesz az!

Mikor lesz esélyed a boldogságra?

Ha ezekszerint az elvek szerint szeretsz egy embert!

Míg csak azt nézed, hogy neked mi a jó, addig nem szeretsz igazán mást saját magadon kívül...

Ha mindezt felismerted megtalálhatod azt az embert akinek te leszel a minden, mert te is megérdemled végre, hogy szeress és szeressenek tiszta szívvel...

Vivo per lei

Vivo per lei da quando sao

La prima volta lho incontrata,

Non mi ricordo come ma

Mi entrata dentro e c restata

Vivo per lei perch mi fa

Vibrare forte lamina

Vivo per lei e non un peso.

Vivo per lei anchio lo sai

E tu non esserne geloso,

lei di tutti quelli che

Hanno un bisogno sempre acceso,

Come uno stereo in camera,
Di chi da solo e adesso sa,

Che unche per lui, per questo

Io vivo per lei.

é una musa che ci invita

A sfiorarla con le dita,

Atraverso un pianoforte

La morte lontana,

Io vivo per lei.

Gyermeki ártatlansággal kell a világra tekinteni!

Emlékezz arra milyen természetes volt megtanulnod beszélni, hogy amit mondanak te is mondod, emlékezz arra hogyan tetted meg az első lépéseket hiszen természetes volt...Nem volt könnyű, de nem is volt kérdés hogy te is megtanulsz beszélni, járni!

Akkor most hol akadtál el?

Miért nem csinálod azt ami természetes lenne?

Tudod, hogy kellene, akkor miért nem teszed?

Élni kellene az életedet úgy ahogy szeretnéd!

A tanácsom:

Mosolyogj és kerülj minden olyan pillantatot, mely nehezébbé teszi életed!

Találd meg újra magadban azt a gyermeki vidámságot, amikor még csak azzal voltál elfoglalva, hogy boldog vagy!

Fogd fel könnyedén az életet és tudj saját magadon is akár nevetni, hiszen erre is szükséged van...

Emlékezz arra amikkor még milyen boldog voltál!

Jusson eszedbe egy gyermekkori élmény ami mosolyt csal az arcodra...

Ha ez meg van, emlékezz rá mikor valami bánat, csalódás és olyan nehézség ér amitől tartasz.

Újra mosolyogni tudsz majd, újra természetes lesz minden!

:::::)))))