"Amikor az ember határozott cél felé tart, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk."
Paulo Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

"Minden vágyad, minden álmod
csak egy karnyújtásra van
holnap minden régi harcot
majd megnyersz biztosan
az a küzdelem már a tegnapé,
csak álmodj, boldogan élj
majd itt leszek és védelek,
ha ránk borul az éj, ó az éj.

Addig húzd közel a távolt,
vagy hozz egy csillagot
nekem őrizd azt a lángot,
ami bennem is ragyog
égjen még és mindig jobban,
ami hajt, és egyre űz
sose gondolj már a rosszra,
amíg bennünk ég a tűz.
Ezer hold
és minden csillag keres téged
mondd meg hol vagy!
Tudnom kell, merre jársz.
Ezer hold
és minden csillag őrzi álmunk
most, hogy itt vagy
örökké elkísér a fény.

Tudom, semmi baj nem érhet,
de rossz, hogy nem vagy itt
ha kell, én minden harcot állok,
mert féltem álmaink.
Égjen még és mindig jobban,
ami hajt, és egyre űz
sose gondolj már a rosszra,
amíg ég bennünk a tűz.

Ezer hold és minden csillag..."

A legjobb orvosság a harag ellen a haladék. Ezt kérd már tőle a kezdetkor, nem azért, hogy megbocsásson, hanem hogy mérlegeljen: heves ugyanis az első lendülete, de enged magából, ha kivár.

-És akkor az ororszlán beleszeret a bárányba..

-Micsoda buta bárány...!

-Micsoda beteg, mazochista oroszlán.
http://www.youtube.com/watch?v=aDnb8x87KwQ&feature=related
Örök film nekünk Kukó!!!Ha egyszer ....

„A feltétel nélküli szeretet alapvető üzenete az, hogy szabaddá tesz. Bárki légy is, az lehetsz, aki vagy, teljes bizalommal kinyilváníthatod gondolataidat és érzéseidet. Nem kell attól tartanod, hogy megvonják a szeretetet tőled. Nyíltságodért és őszinteségedért nem fognak megbüntetni. Nincs belépődíj a szeretetemhez, nincs bérleti díj, és törlesztőrészleteket sem kell fizetni. Jöhetnek olyan napok, amikor nézeteltérések vagy nyugtalanító érzelmek állnak közénk. Lehetnek olyan időszakok, amikor pszichológiai vagy fizikai távolságok választanak el. De én szavamat adtam rá, hogy elköteleztem magam neked. Egy irányba állítottam az életemet. Nem fogom visszavonni neked adott szavamat. Ezért legyél nyugodtan önmagad, nyugodtan mond el nekem negatív vagy pozitív véleményedet, fagyosabb vagy forróbb érzelmeidet. Nem tudom mindig megjósolni reakciómat, vagy garantálni, hogy erős leszek, de egy dolgot biztosan tudok és azt akarom, hogy te is tudd: nem foglak elutasítani! Elköteleztem magam a te növekedésed és boldogságod iránt. Mindig szeretni foglak.”

„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.”
„Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.”
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:

- Uram, a sok különböző nézetből, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendő, ha a kezdetüket teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?

- Csunda, a sok különböző nézetről, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, amikor ezek a nézetek kialakulnak, és meggyökereznek, és elterjednek, a valóságnak megfelelően fel kell ismerni és helyesen kell tudni: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én egyéniségem." Ilyen módon lehet elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen módon lehet elvetni ezeket a nézeteket.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást."

Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az elmélkedést és gondolkozást feladva, eléri a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet, a második révület állapotát, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az örömről lemondva, egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzi testében, amelyről az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvűen emlékező boldogan él." Így a harmadik révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes a boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után eléri a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést. Így a negyedik révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes túllép az alakok észlelésén, megszünteti a benyomások észlelését, eltörli a dolgok különbözőségének észlelését, és eléri a tér végtelenségének állapotát, (~ a tudat végtelenségének állapotát, ~ a semmiség állapotát, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotát), és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a nyugalom elérésének nevezik a nemes rendi fegyelemben.

A megtisztulást így kell megvalósítanotok, Csunda: "Mások erőszakosak, mi viszont nem vagyunk erőszakosak"; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. "Mások életet oltanak ki, mi viszont tartózkodunk az élet kioltásától"; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. "Mások elveszik azt, amit nem adtak nekik (~ kicsapongók, ~ hazugok, ~ rágalmazók, ~ szitkozódók, ~ fecsegők, ~ önzők, ~ álnokok, ~ téves nézeteket vallanak, ~ téves célokat követnek, ~ tévesen szólnak, ~ tévesen cselekesznek, ~ téves megélhetést folytatnak, ~ téves erőfeszítéseket tesznek, ~ tévesen emlékeznek, ~ téves révületbe esnek, ~ téves tudással rendelkeznek, ~ téves megváltást érnek el, ~ fáradtak és restek, ~ fennhéjázók, ~ ingatagok, ~ haragvók, ~ kötözködők, ~ képmutatók, ~ irigyek, ~ kapzsik, ~ fukarok, ~ álnokok, ~ csalók, ~ durvák, ~ dölyfösek, ~ akaratosak, ~ gonoszokkal barátkoznak, ~ hanyagok, ~ bizalmatlanok ~ szemérmetlenek, ~ lelkiismeretlenek, ~ tanulatlanok, ~ lomhák, ~ feledékenyek, ~ ostobák), ... amit megpillantanak, azt megkívánják, megragadják, nem eresztik el; mi viszont nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk." Így kell megvalósítanotok a megtisztulást. [...]

Mint ahogyan egy járhatatlan utat egy másik, járható úton meg lehet kerülni, mint ahogyan egy járhatatlan gázlót egy másik, járható gázlón meg lehet kerülni, ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént meg lehet kerülni az erőszaktól tartózkodással, az életet kioltó egyént meg lehet kerülni az élet kímélésével [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, meg lehet kerülni azzal, hogy nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.

Mint ahogyan minden rossz tulajdonság alacsonyabb létformába juttat, minden jó tulajdonság magasabb létformába juttat, ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól tartózkodás juttatja magasabb létformába, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja magasabb létformába [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, az juttatja magasabb létformába, ha nem kívánja meg, nem ragadja meg, elereszti, amit megpillant.

Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is mocsárba süllyedt, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy aki maga nem süllyedt mocsárba, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is féktelen, fegyelmezetlen, nem jutott el a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy aki maga megfékezett, fegyelmezett, eljutott a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól tartózkodás juttatja el a nirvánához, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja el a nirvánához [stb.].

Nos, Csunda, ezzel megmutattam a megtisztulás útját, megmutattam a helyes eltökéltség útját, megmutattam a megkerülés útját, megmutattam a magasabb létformába jutás útját, megmutattam a kialvásba (nirvánába) jutás útját. Amit a tanítványai javát akaró, együttérző tanítónak kell nyújtania, azt nyújtottam én nektek együttérzésből. Itt van előttetek a fák töve, itt vannak előttetek a magános hajlékok. Mélyedjetek el, Csunda, ne lankadjatok, hogy ne kelljen később megbánnotok; erre tanítalak benneteket.

Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Mahácsunda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.