És hogy mit is köszönhetek neked?
Nehéz szavakba öntenem, mindennap mikor találkozunk, hálát adnék hogy vagy nekem!
nehéz szavakba öntenem...
Sokszor figyelek rád és tanulok tőled!
Az a bölcsesség ami árad belőled..huuuu anyukám!
Nem gondoltad volna szerintem te se, hogy két ennyire különböző ember, így megérti egymást majd:D
Jelentem, amit igazán megtanultam az alkalmazkodás :D
Bármily hihetetlen is most ezt emelném ki!
Soha nem voltam alkalmazkodó, mindig az volt amit akartam és ha ez nem így volt sértődötten vonultam a sarokba puffogni..és hogy ezt tőled tanulhattam meg, hát...
Fejlődőképes vagyok!
Vannak bennem még olyan tulajdonságok amiket nehéz leküzdenem, de te segítesz ebben is hol kedvesen, hol furkó módon belevágod az arcomba :D
Köszönöm ezt is!
És még mondják, hogy az emberek csak a hasonló emberekkel jönnek ki...ebben van igazság, de ne feledjük hogy ideális "társá, baráttá" kell válnod..tehát meg kell érte dolgoznod!Én sem voltam az, nekem is meg kellett tanulnom!
Úgyhogy ne a másikban keresd a hibát elsőkörben, hanem magadban!

Egyértelművé vált számomra is, hogy nem mindig az van amit én akarok!!!
:D
Sokszor akaratomon kivül is azt érzem tehetetlenné váltam bizonyos szituációk megváltoztatásában.
Sajnos ez van, be kell látnom, hogy nem minden körülöttem forog...:D
Vannak emberek akik eltűnnek, vannak akik most jönnek az életemben.
Mindeki helyére érkezik valaki, aki új színt visz a másik életébe.
Ha valaki elmegy, nyisd ki neki az ajtót, mert ha fontos volt számodra el kell engedni és ha te jelentettél neki valamit úgyis visszatalál egyszer.
Ez nem azt jelenti, hogy ennyi volt...csak bizonyos feladatot teljesítetetek egymás életében..pont!
Figyeld az új embereket akiket bevonzol, mennyire mások és mégis hasonlóak hozzád!
Mindig jön valaki más akivel vitázhatsz, beszélgethetsz,nevethetsz és ha ő is elmegy egyszer, már biztos lehetsz benne, hogy egyszer visszatér hozzád, ha fontosak voltatok egymásnak...:DDD

Voltatok már ti is biztos olyan szituációkban mikor olyan emberekkel kerültetek kapcsolatba akik nem igazán kellemes érzéseket ébresztettek bennetek.
Nagyon nehéz ilyenkor megtartanod a lelki békédet.
Én nap, mint nap találkozók egy ilyen emberrel...hát nem könnyű!!!
Csak hallgatom és hallgatom...nem is tudom mi lenne a helyes.
Csak szívja az energiám...Talán energiavámpír...dobálhatom én őt fokhagymával,önthetek én rá szentelt vízet,nem hat rá :D(gondoltam ez hátha hatásos lesz ő ellene is)...
Próbáltam már mindent, vitáztam, csöndben voltam, nevettem és csak hallgattam...
Kéne egy kis segítség tőletek..mit is tehetnék?
Elkerülni nem tudom, úgyhogy ez nem megoldás számomra.
Azon is gondolkodtam már, hogy valamit biztos kell tőle tanulnom...csak tudnám mit?
Vagy talán nekem kellene neki tanítanom valamit ezért küldték őt a közelembe???
Mindentől és mindekitől tanulunk valamit ez biztos, csak tudnám én mit tanulok :D
Talán türelmet kellene, talán megértést...vagy egyszerűen csak egy kis testi fenyítésben kellene részesítenem :D
Bár eléggé békés természet vagyok- gondolom aki ismer annak ez most nem volt túl hihető.
Valamit ki kell találnom, mert ez így nem mehet már túl sokáig...
Nem könnyű...nap,mint nap!!!Segítség!!!!!!

Számomra is kicsit ijesztő dolgok történtek meg velem...
Nem is tudom, hogy merjem-e leírni ezeket a sorokat, de aki tisztában van ezekkel a dolgokkal az meg fog érteni engem.
Nehéz feladat elé állítottak fentről...
Barátom, ki vezet engem az úton, sok átbeszélt és meditált este után elérkezetnek látta az időt arra, hogy mélyebben belenézhessek a bennem rejlő problémákra, de arra egyikünk sem gondolt hogy pár alakalom után ennyire "megnyilok" és olyan információkat is megkapok amikre nem számítottunk:
Az egész úgy kezdődött, hogy tartottunk egy kis összejövetelt nála, az úgynevezett "boszorkány estét".
A téma a reinkarnáció volt és egyéb spirituális témák...
Miközben hallgattam a többieket,hirtelen erős fej és fogfájást éreztem,nem tudtam mire vélni a dolgot és akkor megláttam őt...egy fiatal fiút akinek bár az arcát nem láttam, de folyamatosan suttogót valamit a fülembe (mindenkit arra kérek aki nem hisz az ilyenekben ne olvassa tovább), nem értettem mit akar tőlem és kértem most menjen el amit meg is tett.Egészen tegnap estig...
Szintén egy utazáson vettem részt amiből épp visszatértem volna és akkor megint ott állt mellettem.
Miután beszámoltam a látottakról,már tudtuk hogy meg kell tudnom mit is akar tőlem...
És visszamentem... nem előző életem egyik darabja vagy szereplője volt, hanem egy olyan ember aki már sajnos nem lehet köztünk, egy drága családtag kit korán elveszítettünk..megijedtem mikor ez tudatosult bennem...féltem.
Egy üzenetet hozott nekem, egy üzenetet ami nem nekem szólt, hanem a testvérének és arra kért adjam át neki...hát mit ne mondjak tetőzödött a gondom...
És hogy miért engem talált meg?
Talán mert én hallottam meg őt senki más...
A legnehezebb volt amit valaha is átéltem!!!
Örlödtem..mit csináljak most?
Szóljak, ne szóljak...és megtettem...ma elmondtam mindent neki...
Az üzenetet amit kapott ő rögtön megértette.
Láttam az arcán, hogy minden szó mit mondok világossá vált számára, ő értette amit én nem,de nem is nekem szólt az üzenet.
Megköszönte, hogy segítettem,mert olyan dolgot akart tenni ami tönkretette volna az életét és erre figyelmeztették!
Hálás vagyok, hogy segítehettem neki,de azért kicsit félek mi jöhet még...

http://www.youtube.com/watch?v=N4CxHmgINeg&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s&feature=related

Senior Princess-től:
"Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele. Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, aki mindig mosolyogva fogadja őket, sem a folyókról és tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be égi útjának hátralévő részét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban az ég másik oldalán útjára induljon a Nap.
Az a Nap, aki sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni az utána maradt hideget, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőktől, a földektől, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, és sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik. A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott neki, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott.
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott.
Ezen az éjszakán megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég leg magasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok."
Gratulálok!

Mindenki életében eljön az a bizonyos pillanat, mikor döntenie kell merre halad tovább.
Minden egyes gondolatunknak,mondatunknak,tettünknek következménye van.
Jól kell hát felmérni mit miért is teszünk.Sokszor fogunk helytelenül dönteni, hiszen nem tudhatjuk, mi fog utána történni, de mindig a szívünk által leghelyesebbnek vélt úton kell elindulnunk.
Vannak dolgok miket le kell zárnunk magunkban ahhoz hogy tovább tudjunk menni, még ha fájdalmas lesz is.
Egy nagyon bölcs emberrel beszélgettem ma,aki azt mondta minden kérdésre meg van a válasz, csak azt nem tudhatod mikor kapod ezt meg.Semmi sem történik ok nélkül az életedben.Emberek, helyzetek, mondatok.
Meg kell őket emésztened és ha nem érted, engedd szabadjára őket, a válasz úgy is megérkezik egyszer, csak várnod kell.Türelmesen és csendben...
Mindenből és mindenkitől tanulnod kell...
Találd meg azt a pontot és akkor rájössz a lényegre...
Keresd mindennek a jó oldalát mégha néha elég nehéz is, láss át a szürke felhőkön amik feletted csoportosulnak...
Mindennek eljön az ideje, csak várnod kell...türelmesen és csendben!