Mire gondoltál mikor gyermekként beleültél a hintába.
Fel tudod idézni magadban azt az érzést, azt az emléket.
Ahogy hajtottad magad egyre magasabbra és magasabbra...
Csukott szemmel mintha nem is ezen a bolygón lennél.
Mennyei érzés!
Mikor nem voltál leragadva a földhöz,önálló életet éltél.
Na ezt érzem én most!
És neked is ezt kellene.
Újra annak az önfeledten hintázó kisgyermeknek,aki még elhitte hogy bármi lehetséges az életben...bármi!
Akkor még azt hittem tudok repülni csak még egy lökés és én is fent leszek,fent a magasban.
Boldog voltam, vagyok és leszek...míg világ a világ!!!
Csukd be a szemed és éld át újra,merj álmodni....
Isteni érzés!!!!

Tovább látok már a falakon, tovább látok a sűrű ködön és szállok.
Szállok a messzeségbe.
Alattam oly kicsinek tűnik minden...
Könnyűnek érzem magam, élvezem ahogy a szél alákap a szárnyaim alá és egyre gyorsabban szárnyalok.Becsukom a szemem és átjár a boldogság.
Végre szállok én is...
Oly szabadnak érzem magam, oly végtelennek érzem az erőm...
Nem tudom meddig tudnék itt maradni, talán örökké.Nem törődni semmivel és senkivel,csak magam vagyok.
Csak én és a boldogságom!
Soha ilyen örömet nem éreztem még!!!!
De tudom, hogy vissza kell térnem, be kell fejeznem ami még rám vár.Meg kell tennem, nem menekülhetek el minden elől.
Egyet tudok viszont,bármikor szárnyalhatok és ez a gondolt tesz igazán boldoggá...
Fent az égen, a felhők között...messze a távolba!!!!
Ahol igazán boldog vagyok!!!!

Ha két lélek találkozik...
Nem tudod megmagyarázni mi miért történik, csak sodródsz az árral.
Valamilyen szállal össze vagytok kötve, magát a tényt nem tudjátok, mi késztetett benneteket egymás megtalálására de megtörtént.Nem tehetsz semmit.
Össze vagy zavarodva?
Én is!
Nem tudod, miért térsz vissza mindig?
Én sem!
Csak egy valamit tudok, dolgunk van egymással és ez nem hagy nyugodni.
Ahogy téged sem!
Bármennyire is próbáljuk kiiktatni egymást.Nem megy!
Bármennyire is próbálunk ellene teremteni, nem fog sikerülni.
Akárhányszor is megbánthatsz vagy én téged...ennek nem lesz vége míg be nem teljesítjük az utunkat amit kitűztünk egymásnak.
Mert ezt mi csináltuk, mi akartuk és most ezért szenvedünk, küzdünk és harcolunk egymás ellen.
Ezt te is tudod és én is!
Bár próbáljuk elnyomni és nem törödni vele, de a belsőnk nem engedi.
Visszavezet minket egymáshoz.
Egyszer eljön az a pillanat,bízom benne, hogy mind a ketten vesszük a bátorságot és egymás elé állunk.
Csak te és én!
Eljön az ideje...

"Mit tegyünk hát?
Szeressük egymást, azt mondom.Szeressük így, sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve" és ismeretlenül.Így vakon tapogatózva is szeressük egymást, és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.
És mit feleljünk arra a kérdésre, hogy "Mi van?"
Mi az ami tényleg és valóban van?
A legjobb ha azt mondjuk: "Isten tudja!"
Mert a lelkünk valódi igazságát csakis Ő ismeri, aki minden fejbe belelát!
Aki ezt a sok-sok fejet teremtette, és ismeri lelkünk Tőle örökölt csodálatos és öntörvényű varázshatalmát, és tudja, hogy mindegyikünkben gyári hiba van: nem fejünk van, hanem önfejűnk."

Az álmoktól a valóságig...
Sokszor beszéltünk már arról, hogy milyen nehéz is álmodozni, milyen nehéz elhinni azt, hogy ennél ami van jobb is lehet.Az első lépés nagyon nehéz, kizökkenteni magunkat a hétköznapok fásult világából.Kiölték belőlünk az hinni akarást.Felemészt bennünket a napi rutin, pedig nem azért születtünk erre a földre hogy túléljük, hanem hogy megéljük az életünket.
Lépésenként tudjuk felépíteni magunkban a rég eltűnt világunkat.
Átértékelődnek bennünk a fontossági sorrendek. Felnyílnak a szemek, megjönnek az álmok, a vágyak. Megjelennek a képek, kinyílnak a szívek.Megtesznek mindent azért, hogy "lássák" a végső célokat.Egyvalami viszont elmarad....
A cselekedet.
Az mind szép és jó, hogy látjuk és érezzük legbelül az álmainkat.
Az jó ha a kép világossá válik a fejünkben, bele éljünk magunkat bizonyos szituációkba.
De a legfontosabb elmarad...még pedig a munka.
Dolgoznunk kell érte, nem lesz meg csak úgy magától.Nem fog bekopogtatni senki az ajtónkon,hogy kezeit csókolom megjöttem tessék beengedni.
Csak a lehetőséget kapod meg, onnantól kezdve rajtad áll hogy élsz-e vele.
Teremteni tudunk,hisz az elménk nagy úr.Kiküldöd az univerzumba és tessék, megkaphatod...ezzel nincs gond!
A vágyainkat, álmainkat minden érzelmünkkel együtt.
Aztán mikor belebotlunk vagy egyenesen az arcunkba csapják amit kértünk lépnünk kell.
Legyen ez egy kapcsolat vagy a sikerhez vezető út.
Hiába kéred te hogy sikeres legyél.
Ülsz otthon és eltervezed milyen is szeretnél lenni, mennyi mindent szeretnél kihozni magadból.
Holott nem csinálsz mást, mint ülsz tovább.

Tenni kell, ez a legfontosabb.Felismerni a jeleket és cselekedni.Nap, mint nap rendszeresen.Tervezni kell és élvezni,szívből csinálni.
Lazán és könnyedén élni az életed, hogy ne legyen teher számodra az út amin elindultál.
Ne görcsölj rá, mert nem jön az eredmény.A megerősítés, hogy jó úton jársz mindig megérkezik fentről.
Csak arra kérlek lépj végre,tegyél meg mindent azért,hogy meg is valósuljanak az álmaid!

Lezárult egy életszakasz...
Véget ért!
Az én életembe is megérkezett a változás szele, ahogy mondani szoktam.
Én már megtaláltam az eszközt ahhoz, hogy változtassak az életemen és el is kezdtem szépen "lassan", de az élet közbe szólt.
Nem hagyta, hogy továbbra is "lassan" haladjak, kész tények elé állított.
Nincs már B variáció, nincs már semmi ami mögé elbújhatok, ami azt mondatta velem...majd holnap...,mert ott volt háttérben a biztonság.
Egyedül maradtam!
A sorsod elől nem bújhatsz el, késleltetni tudod,de felesleges úgyis megtalál.
Az első pillanatban kétségbe estem bevallom..mi lesz most? Hogyan tovább?
Mihez fogok kezdeni?
Aztán rádöbbentem, hogy ezt nem egy negatív dolognak kell felfognom, valószínű én nem léptem volna meg ezt a lépést.
Az univerzum, az angyalok, az isten tudja.
Tudja mi az ami nekünk meg van írva, tudja hogy mi az amire szükségünk van és mi az amire nincs.
Most látom igazán, mennyire hátráltatott engem a B variációm.
Most tudom majd 100%-an teljesíteni azt amit már régóta érzek belülről.
A választ megkaptam, úgyhogy semmi más dolgom nincs csak élni a lehetőséggel és még többet tenni az álmaimért!!!!

Az életünk egy örök körforgás.
Egyszer fent,egyszer lent...
A cél: sokszor lenni fent, arra törekedni, hogy elkerüljük a "lenti" dolgokat.
Semmi más nem lehet ami hajthat előre minket.
Ehhez kellenek eszközök, álmok.
Olyan dolgok,amik minden reggel életre hívnak minket. Melyekből erőt merítünk és képesek leszünk tovább harcolni.
Nem engedhetjük meg magunknak,hogy eluralkodjon rajtunk a kétségbeesés,a bánat,a reménytelenség.
Akkor csak toporgunk, járkálunk fel s alá, mint egy fogságba esett vadállat a rácsok között.
Vagy rosszabb esetben beletörődünk, nekünk ez nem megy...jobb lesz ez így... s bár szívünk mélyén érezzük, hogy nem ez a mi utunk, de nem teszünk semmit csak elfogadjuk, minden negatív pólusával együtt.
Mernünk kell újra éledni, minden egyes alkalommal... újra és újra míg el nem jutunk arra a szintre ahol bátra kijelenthetjük...MEGÉRKEZTEM!
Hosszú folyamat ez,de csodás...hidd el!
Csak merj hinni magadban és az álmaidban!