“Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”

(Tatiosz)

Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen is. Akár a magányos bárány csengettyűszava valamilyen csendes tájon, akár a megcsillanó fénypászma egy erdő mélyén, vagy a lélek villanása egy tovatűnő szempárban - a szív megérzi, visszhangzik rá, és követi. De amikor elfárad a láb és meghiúsult a remény, feltámad a szív fájdalma és a vágyakozás. S akkor tudd meg, hogy számodra nem adatott sem beteljesülés, sem megnyugvás. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább, magányosan. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább a boldogságról, amelyet el nem érhetsz soha.
Theodore Dreiser

A fájdalom a múlt és a jelen szépségére emlékeztetett. Arra, amim van, és a szeretetre, amit elvesztettem. A szeretetre, amit adtam. És a szeretetre, amit elhagytam. Minél jobban fájt, minél jobban sajgott, annál édesebbek voltak az emlékek. Így bár szenvedtem a fájdalomtól, mégis együtt éltem vele.
Charles Martin

Érezted már magad úgy, hogy teljesen feleslegesen küzdesz az életben?

Bármit teszel vagy mondasz érdektelenséget szül?

Sokszor elgondolkozom azon vajon van e értelme kommunikálni a külvilág felé.

Minden embernek meg van a saját kis világa, tele problémákkal, gondokkal. Nem tudnak már embertársaikkal is "foglalkozni".

Belefásultak a hétköznapok szürkeségébe...

Természetesen minden ember más és más. Én olyannak tartom magam aki szeret és elfogad. Szeretek adni és viszont kapni. Sajnos elvárásaim is vannak ezzel kapcsolatban, holott nem kellene hogy így legyen...

Vannak érzések melyeket sugárzunk magunkból ,pedig nem biztos hogy pont a megfelelő emberek felé irányítjuk azokat... de honnan tudjuk hogy ki az erre méltó, vagy ki az aki befogadó a szeretetünkre?

Tapasztalat? Fájdalom? Elutasítás?

Nem tudom!

Egy biztos, változni ezen a téren nem szeretnék, nyitott akarok lenni és befogadó, gyermeki naivsággal szerető és hát ha ennek az az ára hogy néha megsebeznek , néha fájdalmat okoznak is, akkor is vállalom és szeretek tovább...

Az emberek azért tévednek el a sivatagban, mert hagyják, hogy félrevezessék őket a délibábok!

" Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni."

Müller Péter

....El lehet terelni a folyót, dacolni lehet a tenger viharaival, meg lehet hódítani földeket, országokat, le lehet győzni a legvadabb bikát, de tiszta lélekkel tiszta társra lelni a legnehezebb ezen a világon...