A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával.

Paulo Coelho

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.
	Honoré de Balzac

Mire gondoltál mikor gyermekként beleültél a hintába.
Fel tudod idézni magadban azt az érzést, azt az emléket.
Ahogy hajtottad magad egyre magasabbra és magasabbra...
Csukott szemmel mintha nem is ezen a bolygón lennél.
Mennyei érzés!
Mikor nem voltál leragadva a földhöz,önálló életet éltél.
Na ezt érzem én most!
És neked is ezt kellene.
Újra annak az önfeledten hintázó kisgyermeknek,aki még elhitte hogy bármi lehetséges az életben...bármi!
Akkor még azt hittem tudok repülni csak még egy lökés és én is fent leszek,fent a magasban.
Boldog voltam, vagyok és leszek...míg világ a világ!!!
Csukd be a szemed és éld át újra,merj álmodni....
Isteni érzés!!!!

Tovább látok már a falakon, tovább látok a sűrű ködön és szállok.
Szállok a messzeségbe.
Alattam oly kicsinek tűnik minden...
Könnyűnek érzem magam, élvezem ahogy a szél alákap a szárnyaim alá és egyre gyorsabban szárnyalok.Becsukom a szemem és átjár a boldogság.
Végre szállok én is...
Oly szabadnak érzem magam, oly végtelennek érzem az erőm...
Nem tudom meddig tudnék itt maradni, talán örökké.Nem törődni semmivel és senkivel,csak magam vagyok.
Csak én és a boldogságom!
Soha ilyen örömet nem éreztem még!!!!
De tudom, hogy vissza kell térnem, be kell fejeznem ami még rám vár.Meg kell tennem, nem menekülhetek el minden elől.
Egyet tudok viszont,bármikor szárnyalhatok és ez a gondolt tesz igazán boldoggá...
Fent az égen, a felhők között...messze a távolba!!!!
Ahol igazán boldog vagyok!!!!

Ha két lélek találkozik...
Nem tudod megmagyarázni mi miért történik, csak sodródsz az árral.
Valamilyen szállal össze vagytok kötve, magát a tényt nem tudjátok, mi késztetett benneteket egymás megtalálására de megtörtént.Nem tehetsz semmit.
Össze vagy zavarodva?
Én is!
Nem tudod, miért térsz vissza mindig?
Én sem!
Csak egy valamit tudok, dolgunk van egymással és ez nem hagy nyugodni.
Ahogy téged sem!
Bármennyire is próbáljuk kiiktatni egymást.Nem megy!
Bármennyire is próbálunk ellene teremteni, nem fog sikerülni.
Akárhányszor is megbánthatsz vagy én téged...ennek nem lesz vége míg be nem teljesítjük az utunkat amit kitűztünk egymásnak.
Mert ezt mi csináltuk, mi akartuk és most ezért szenvedünk, küzdünk és harcolunk egymás ellen.
Ezt te is tudod és én is!
Bár próbáljuk elnyomni és nem törödni vele, de a belsőnk nem engedi.
Visszavezet minket egymáshoz.
Egyszer eljön az a pillanat,bízom benne, hogy mind a ketten vesszük a bátorságot és egymás elé állunk.
Csak te és én!
Eljön az ideje...

"Mit tegyünk hát?
Szeressük egymást, azt mondom.Szeressük így, sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve" és ismeretlenül.Így vakon tapogatózva is szeressük egymást, és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.
És mit feleljünk arra a kérdésre, hogy "Mi van?"
Mi az ami tényleg és valóban van?
A legjobb ha azt mondjuk: "Isten tudja!"
Mert a lelkünk valódi igazságát csakis Ő ismeri, aki minden fejbe belelát!
Aki ezt a sok-sok fejet teremtette, és ismeri lelkünk Tőle örökölt csodálatos és öntörvényű varázshatalmát, és tudja, hogy mindegyikünkben gyári hiba van: nem fejünk van, hanem önfejűnk."

Az álmoktól a valóságig...
Sokszor beszéltünk már arról, hogy milyen nehéz is álmodozni, milyen nehéz elhinni azt, hogy ennél ami van jobb is lehet.Az első lépés nagyon nehéz, kizökkenteni magunkat a hétköznapok fásult világából.Kiölték belőlünk az hinni akarást.Felemészt bennünket a napi rutin, pedig nem azért születtünk erre a földre hogy túléljük, hanem hogy megéljük az életünket.
Lépésenként tudjuk felépíteni magunkban a rég eltűnt világunkat.
Átértékelődnek bennünk a fontossági sorrendek. Felnyílnak a szemek, megjönnek az álmok, a vágyak. Megjelennek a képek, kinyílnak a szívek.Megtesznek mindent azért, hogy "lássák" a végső célokat.Egyvalami viszont elmarad....
A cselekedet.
Az mind szép és jó, hogy látjuk és érezzük legbelül az álmainkat.
Az jó ha a kép világossá válik a fejünkben, bele éljünk magunkat bizonyos szituációkba.
De a legfontosabb elmarad...még pedig a munka.
Dolgoznunk kell érte, nem lesz meg csak úgy magától.Nem fog bekopogtatni senki az ajtónkon,hogy kezeit csókolom megjöttem tessék beengedni.
Csak a lehetőséget kapod meg, onnantól kezdve rajtad áll hogy élsz-e vele.
Teremteni tudunk,hisz az elménk nagy úr.Kiküldöd az univerzumba és tessék, megkaphatod...ezzel nincs gond!
A vágyainkat, álmainkat minden érzelmünkkel együtt.
Aztán mikor belebotlunk vagy egyenesen az arcunkba csapják amit kértünk lépnünk kell.
Legyen ez egy kapcsolat vagy a sikerhez vezető út.
Hiába kéred te hogy sikeres legyél.
Ülsz otthon és eltervezed milyen is szeretnél lenni, mennyi mindent szeretnél kihozni magadból.
Holott nem csinálsz mást, mint ülsz tovább.

Tenni kell, ez a legfontosabb.Felismerni a jeleket és cselekedni.Nap, mint nap rendszeresen.Tervezni kell és élvezni,szívből csinálni.
Lazán és könnyedén élni az életed, hogy ne legyen teher számodra az út amin elindultál.
Ne görcsölj rá, mert nem jön az eredmény.A megerősítés, hogy jó úton jársz mindig megérkezik fentről.
Csak arra kérlek lépj végre,tegyél meg mindent azért,hogy meg is valósuljanak az álmaid!