Hogyan reagálsz a gondolatokra,miszerint szükséged van mások szeretetére?Alárendelődsz a célnak, hogy elnyerd az elfogadásukat?Hiteltelen életet élsz,mert nem bírod elviselni a tudatot,hogy esetleg valami kifogásolnivalót találnak a viselkedésedben?Mindig megpróbálod kitalálni,milyennek szeretnének látni, és igyekszel olyanná válni,akár egy kaméleon?

Így pedig valójában sosem lehet tiéd a szeretetük.Megpróbálsz azzá válni,aki nem vagy,majd amikor azt mondják,"szeretlek",nem hiszel nekik,mert tudod,hogy egy álarcról beszélnek.Olyasvalakit szeretnek,aki nem létezik-azt,akinek tetteted magad.Nagyon nehéz mások szeretetét kergetni.Sőt halálos.Közben ugyanis elveszíted mindazt,ami valóságos.

Az ember így zárja magát börtönbe,míg azt a szeretetet hajszolja, ami tulajdonképpen már az övé...