2009. december 30., szerda


"Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékedet, ha lemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll választani: válassz valamit, és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt."

2009. december 29., kedd


"A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze."

"-Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."

"Két isteni tulajdonság van bennünk.
A Titok és a Fény.
A Titok: lelkünk mélye.
A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt.
Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét."

"Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam."

"A legszebb percek azok, melyeket szeretetteljes aggódó várakozásban töltöttünk el. Ennek minden részecskéjét féltő gonddal számoljuk meg, mint szívverésünk apró ütemeit, ha lázban ég a testünk. A közömbös órák jeltelenül suhannak tovább. Az élvezet és bírás órái értéktelenek, bármilyen hosszúra nyúljanak is. Álmodjál tovább, és ápold álmaidat, valóra fognak válni!"

"Ne csak szajkold, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal."

"Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid, legalább változtass azon, ahogyan szemléled azokat. S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét, csak lépj ki a mindennapokból, s hallgasd meg egy madár énekét, gondolkodj el rajta, mit mesélhet, mielőtt szárnyra kap."

"Amíg nem kötelezed el magad, mindig jelen van a tétovaság, a visszavonulás lehetősége, a céltalanság. Minden cselekedetedre és kezdeményezésre érvényes az alapvető igazság, amelyet ha nem ismersz, számtalan ötlet és nagyszerű terv kárba vész: abban a pillanatban, amikor tényleg elkötelezed magad valamire, a gondviselés is megsegít. És minden elképzelhető dolog megtörténik, amelyek segíthetnek, olyanok, amelyek egyébként sohasem történtek volna meg. Az elhatározásból események áradata adódik, amelyek javunkra fordítanak minden elképzelhető eseményt, találkozást és anyagi segítséget, amelyekről álmodni sem mertünk volna, hogy utunkba kerülnek."

"Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő,akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől."

“Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatokat vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.”

“Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.”

“Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.”

"Az életnek melyik a legszigorúbb törvénye? A növekvés. Erkölcsi, szellemi vagy fizikai szervezetünk egyetlen porcikája sem tud akárcsak egy évig is megülni a fenekén. Magyarán változunk, és változnunk is kell, állandóan, folyamatosan, amíg csak élünk.”

Jónak lenni nemes dolog. De ha megmutatjuk másoknak, hogy milyen jónak kellene lenniük, az még nemesebben hat, és nem is olyan fárasztó.



Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi.


http://www.youtube.com/watch?v=so6ExplQlaY&feature=related

2009. december 28., hétfő


Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak.

"Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában."

"Illúzióink száma talán éppoly végtelen, mint az emberek kapcsolata egymás közt, vagy mint az embereké a dolgokhoz. És valahányszor az illúzió eltűnik, vagyis ha a lényt vagy a tényt olyannak látjuk, amilyen rajtunk kívül, a valóságban, különös érzés támad bennünk: félig sajnáljuk az eltűnt ábrándképet, félig kellemesen meglep az újdonság, a reális tény."

"A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!"

"Mindig legyenek olyan barátaid, akikkel megoszthatod a nevetést, a gondokat és a sikeredet is."

"Kívánom, hogy a borús téli kertben hónapok várakozása után meglásd a tavasz első apró, zöld jeleit."

"Utad vezessen napfényes tájakon!Folyó ne legyen túl mély, hogy átgázolj rajta, szikla ne legyen túl meredek, hogy ne mászhasd meg!"

"Olyan dolgokat kívánok neked, melyek szépségükkel, örömükkel, csodájukkal megragadják szívedet.
Melyektől bömbölve kacagsz, vagy izgatott leszel!"

Mily nagy a hajó, melyben minden élet vitorlát bont, mily nagy az óceán és veszélyes.
Napfény simogassa a hullámzó, csillanó habok tetejét,ne sötétség.
Tiszta szél fújja vitorlád, ne a vihar durva szele!

"Kívánok neked...növekedést, formát és illatot,levelet, bimbót és viárgot.
Lelj rá vagy gondozd.
Tűnékeny, drága és egyedi."

"Kívánom, hogy lelj rá a madárdalos, virágos kis ösvényekre, melyeket mások sosem látnak meg.

"Kívánok neked leveleket-melyeknek azonnal ráismersz írójára, amilyeneket évek óta nem kaptál, melyeknek írása egyáltalán nem ismerős...dicsérettel, bátorítással, hálával és szeretettel teli leveleket."

"Kívánom annak boldogságát, hogy azt tehesd, amit a legjobban tudsz.Hogy merj próbálkozni, adni,szeretni."

"Kívánom, hogy mindig találd meg a megfelelő szavakat a kesergők, a jó szerencsének örvendők, a rettegők vagy bizonytalanok, vagyis mindazok számára akiket szeretsz!"

"Legyen elég szép emléked, hogy átsegíthessen a nehéz időkön."

"Ha bármit megadhatnék neked, elsőként a belső csendességet adnám, hogy szíved mindig nyugodt és biztos maradjon, bármi történjen is életedben."

"Kívánok neked-boldog barátságokat, jól végződő kalandokat, örömteli, várakozó reggeleket, megtartott ígéreteket, felfedezéseket, céljaid beteljesülését...s épp annyi kalandot, amennyi kell."

"Kívánom, hogy a függönyön átszűrődő napsütésre ébredj.Kívánok neked madárdalt, forró zuhanyt, friss kenyeret, s olyan munkát, amilyet szívesen végzel."

"Ha tehetném, megkímélnélek minden bánatos pillanattól, mikor elmúlik a boldogság."

"Kívánom neked annak örömét, hogy mindig megoszthasd mindenedet valakivel-azzal az eggyel."

"Kívánom neked azt az örömet, amit az új dolgok elsajátítása jelent.Azt, hogy a magad örömére végezhesd feladataidat, érts meg valamit, ami eddig kifogott rajtad, fedezz fel valamit, amit mindeddig nem ismertél."

"Kívánom, hogy mindig a legnagyobb boldogság felé vezető utat válaszd!"

"Kívánom, hogy az igazi ráébredjen, milyen vagy valójában- s épp ezért szeressen."

"Kívánom annak örömét, hogy mindig legyen mit adnod:
meglepetéseket, ragaszkodást, friss pogácsát, könyvet, palántát vagy almát, odafigyelést, megnyugtatást, időt."

"Kívánom neked a boldogságot, hogy hagyd elszállni a múltat-keress új kezdeteket."

"Kívánom, hogy legyenek olyan ritka pillanatok, mikor az amit mondasz vagy teszel, megváltoztatja valaki más életét."

"Azt kívánom, hogy olykor-olykor megengedhesd magadnak éppen azt, amire vágysz, ne csak azt,ami megteszi."

"Hegycsúcsokon aludtam akkor és gyönyörű volt testem, melyet kikezdték már az évek.
A hellén éjszakában még a kentaur is megállt a rohanásban, hogy meglesse álmomat.
Szerettem aludni, az álmomért, s hogy láthassak egy másik, egy fényes álmot, mely kijátssza az emlékezetet, és megszabadít attól a tehertől,hogy azok legyünk akik vagyunk e földön..."

"... Egy bizonyos idő elteltével az Ember megtanulja észlelni a különbséget egy kéz támogatása és egy lélek megláncolása között, megtanulva azt, hogy a szeretet nem annyit jelent, mint valakivel lefeküdni, vagy hogy van melletted valaki, és nem azonos a biztonság állapotával, íly módon az ember elkezdi megtanulni, hogy a csókok nem kontaktusok, és az ajándékok nem ígéretek...
Így hát az ember elkezdi elfogadni felemelt fejjel és tágranyitott szemmel bukásait, megtanulva, hogy minden útjait a MOST-ra alapozva kell felépítenie, mivel a holnap talaja túl bizonytalan a tervezéshez... és a jövőnek mindig számtalan változatai vannak, melyek azonban félúton megállnak...
És egy idő után az ember megtanulja azt is, hogy ami túl sok, legyen bár a Nap életet adó melege is, - éget és megszenesít. Ekkor elkezdi beültetni saját kertjét, önnön lelkét díszítve, ahelyett, hogy arra várakozna, hogy virágot hozzon neki valaki, és megtanulja azt, hogy rendelkezik az elviselés, tűrés erejével, mivel értékes ember ő... így hát az ember csak tanul, egyre tanul nap mint nap...
Idővel megtanulod, hogy együtt lenni valakivel azért, mert fényes jövőt ígér számodra, annyit jelent, hogy előbb-utóbb vissza akarsz térni a múltba.

Idővel meg fogod érteni majd azt is, hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel együtt szeretni téged anélkül, hogy meg akarna változtatni, meghozhat neked minden boldogságot, amire vágysz.

Idővel rájössz majd arra is, hogy ha csupán azért vagy e személy mellett, hogy társa legyél magányában, elkerülhetetlenül eljutsz addig, hogy nem akarod látni őt többé.

Megérted majd azt, hogy az igazi barát nagyon kevés, és aki nem harcol értük, előbb vagy utóbb hamis barátoktól körülvéve találja magát.

Idővel megtanulod majd azt, hogy egy haragos pillanatban kimondott szavak egy egész élet folyamán tartó sebet üthetnek a másikban.

Idővel megtanulod, hogy elnézést bárki kérhet, de megbocsátani csak az igazi nagy lelkek tudnak.

Idővel meg fogod tanulni azt, hogy ha mélyen megsértettél egy barátot, nagyon valószínű, hogy barátsága soha többé már nem lesz olyan erősségű.

Idővel rájössz majd arra, hogy az, aki megaláz vagy megvet egy emberi lényt, előbb vagy utóbb maga is ugyanazt a megvetést és megalázást fogja elszenvedni, de megsokszorozódva, négyzetre emelve.

Idővel megtanulod majd, hogy a dolgok siettetése vagy erőltetése végül azt hozza, hogy nem úgy történik amint remélted.

Idővel rájössz, hogy a valóságban nem a jövő a legjobb pillanat, hanem pontosan az a pillanat a legjobb, amit most élsz meg.

Idővel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek...

Idővel megtanulod majd, hogy megbocsátani vagy bocsánatot kérni, azt mondani, hogy szeretsz, hogy vágyakozol, hogy szükséged van, hogy barát akarsz lenni - egy sír előtt kimondva - teljesen értelmetlen.

Sajnos ezeket idő teltével lehet megtanulni..."

2009. december 27., vasárnap


"Most rólad van szó! Csakis rólad, akiben az "én vagyok" élmény él. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ott is énként bolyongsz, s rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!"

"Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni."


"Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés."

"Minden szép zene és jó sor egy pillanatra felébreszt. Ne feledd: ha így élsz, te is művész vagy, akkor is, ha nem tudsz festeni vagy verset írni. Az élet művésze vagy. Mert a legcsodálatosabb műalkotás mégiscsak te magad vagy. És az életed."