2009. november 30., hétfő

"Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.

A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt."
"Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása."

"Angyal szállt, az éjszaka mellém.
S megsúgta, utamon ő kísér.
Hitet adott, álmokat és bátorságot.
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra.
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni, ... mindenben a szépet.
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adott elviselni a nehézséget.
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk.
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét.
S elküldöm Néked a szívem minden szeretetét ..."
Köszönöm Drága Vikim ezeket a bátorító szavakat,nagyon sokat jelent nekem!!!!

2009. november 29., vasárnap





Akik a fontosak!Köszönöm, hogy vagytok!!!! (L)



Szlovákia-Kovácspatak
Rengeteget kaptam tőletek!Köszönök mindent!
HIMNUSZ

Vissza cseng egy mondat
amit egy öltöző falán
gyermek fejjel találtam meg
az első éjszakán.

Nem az lesz a bajnok,
aki ritkán esik el,
hanem ki százszor kerül földre
mégis ő áll fel.


Ha van valaki aki elkísér
s ha jó szerencsét is fúj a szél
én ígérem hogy küzdök majd
míg van bennem erő

Ha van valaki aki elkísér
s ha jó szerencsét is fúj a szél
én ígérem hogy küzdök majd
én ígérem hogy küzdök majd
én ígérem hogy a győzelem a cél.



Mit győzelemnek hívunk,
az tényleg hosszú út
de ha újra kérnéd
mondanám
mindent ugyanúgy

Az égig érő pillanathoz,
sok-sok emlék fűz
ahogy egy mozdulatból szikra,
majd láng lett,
végül győzelmi tűz.



Ha egyszer megfagy a pillanat
egy percre minden úgy marad
szeretném hogy a győzelem
utáni pillanat legyen
ugye ott leszel velem?

Újra hív a sors
még hajt a gőz
és húz a fény
én ígérem, hogy küzdök újra,
mert mindíg van miért.

A legjobb!!!
Főleg Márti előadásában!!!!
FOREVER LIVING!!!!

ÉN ÍGÉREM, HOGY KÜZDÖK, ÉN ÍGÉREM HOGY A GYŐZELEM A CÉL!!!!

Szétfoszlott a színes köd,
Szépíthetjük, mindegy,
Bárhogy küzdök
Nem én vagyok a lány,
Akit szíved várt már rég
Pedig tudod, hogy bármit megtennék,
Hogy megint lángra gyúljon a vágy.

Bárcsak lennék
Több mint emlék,
Több mint állomás
Az út során,
Mint egyik a másik után.
Bárcsak volnék
Társ a bajban
Színes csend a szürke zajban én,
A szívednek nyeremény

Volt pár édes éjszakánk
De többé leplét nem teríti már ránk
Fent a csillagos ég.
Nem elég, mit bennem látsz
De keresed, ahol éghet mindig a láz
Hát elengedlek, mert szeretlek még.
"Ha két független, szabad ember-akik a saját vállukon hordják a felelősséget-találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik.
Egyik sem teher a másik számára.
Egyik sem hárít semmit a másikra.
Egészen elvetették az áthárítás gondolatát.
Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad,kristálytiszta, szüzi.
Sosem lépnek át egymás területére.
Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak."
"Azon a napon,amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk.
A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni-egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézni igaz valójával.
A szerelem vad erő.
Ha meg akarjuk zabolázni,elpusztít.
Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz.
Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar.
Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat."
A legjobb szerelem olyan, mint egy fölébredt lélek, ami lehetővé teszi, hogy még többet elérjünk: az égő vágyakat a szívünkben és a békét a gondolatainkban.
Azt is tudom, hogy minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett.


Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

Mikor ráébredsz azokra az értékekre amik igazán fontosak az életedben akkor nagy kő esik le a szívedről.
Mikor rájössz arra, hogy addig nem várhatod el hogy szeressenek míg te sem szereted saját magad.
Nem egyszerű dolog, szeretni magad a hibáiddal együtt, hiszen ez is te vagy!
Minden jóval és rosszal együtt.
Találd meg önmagad,de egyedül ez nagyon nehéz, kellenek hozzá emberek.
Olyan emberek akik szeretnek téged, feltétel nélkül.
Sokat kapok én is tőlük.Megdöbbentő mikor azt érzed hogy szeretnek.Először nem érted,téged is lehet szeretni, mikor néha olyan vagy mint egy tüskés növény aki ha közel jönnek hozzá rögtön kilöveli a fulánkjait.
Azt hittem erős vagyok, mint egy vár, minek hatalmas kővekből vannak a falai, azt hittem ennyi elég ahhoz hogy "boldog" lehessek,hiszen azt engedek be akit akarok,megvédem magam mindentől.Voltak olyanok kik próbáltak felmászni, átjutni ezeken a falakon sikertelenül.Egy-két embert ugyan beengedtem,de aztán mikor már "veszélyessé" vált a helyzet kitessékeltem őket onnan.
Nem engedtem, jobb volt így.
Jó volt-e?
Igen!Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem semmit.Megkíméltem magam mindentől.Bezártam magam ebbe várba,elzártam magam az érzésektől és ezek most utat törnek maguknak.
Oly sebesen jönnek a felszínre, hogy néha akkora fájdalmat érzek legbelül,hogy azt hiszem belehalok.

Egészen addig míg rá nem jöttem arra, hogy ez nem én vagyok, egészen addig míg rá nem döbbentem arra hogy az élet nem erről szól.Nem csak egyedül létezem ezen a hatalmas világon.
Ki kell nyítnom a kaput és be kell engednem az embereket,a szeretetet.
Hogy összetört-e már szívem?
Igen, össze.Teljes szívemmel szerettem egy embert.
Hogy magamnak köszönhetem-e?
Igen, csak magamnak.
De tudod mi a legnagyobb bátorság?
Ha újramegtanulok szeretni és bizni másokban.
Ez a legnagyobb bátorság, szeretni újra valakit teljes szívemmel úgy, hogy akár összetörhetem újra.
Előtte viszont szeretnem kell magam és elsősorban csak magam.Ha ez meg van már "alkalmassá" válok én is mások szeretésére és akkor, de csak akkor úgy fognak szeretni ahogy nekem a legjobb.Ahogy a nagy könyben meg van írva!
" Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember hétköznapi gondolatokkal,egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit és ez nekem bőven elég."

2009. november 28., szombat


http://www.youtube.com/watch?v=1TDzjR4BuKU&feature=related

2009. november 27., péntek

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha.
A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra képes.

A dühöngő kos képes egy falat ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.
"De nem féltem, sőt vonzott, hogy elmenjek ezzel a nyárral, mert meg voltam győződve, hogy ezek a sűrű, sötét és csillagos éjszakák nem múlhatnak el nyomtalanul, csak átvonulnak egy megfelelőbb vidékre, és ott uralkodnak tovább."
"Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad,
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
S a néma hegyoldal is újra beszél."
"A lélek sugárzása
széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol,
béke köszönt a világra."
"Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a felvilágosodás értékes drágakövével."



A köteledbe kapaszkodok,
Tíz méterrel a föld felett,
És hallom amit mondasz,
De egy hangot sem hallathatok.

Elmondod, hogy szükséged van rám,
Aztán elmész, és levágsz, de várj,
Azt mondod, sajnálod,
Nem hitted, hogy megfordulok és azt mondom,

Már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.
Azt mondtam, már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.

Tennék még egy kísérletet, elviselnék egy csalódást,
Bevállalnám érted,
És kellesz nekem, ahogy a szívnek kell a dobbanás,
De nincs ebben semmi újdonság, igen, igen.

Vörös tűzzel szerettelek, most kékre vált,
És azt mondod, sajnálod, akár az angyal,
Akiről a menny elhitette velem, hogy te vagy,
De félek,

Már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.
Azt mondtam, már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.

http://www.youtube.com/watch?v=O_3XRx8EnuI&feature=related






Az ember életében eljön az a pillanat mikor ráeszmél az igazi céljára.



Persze csak ha keresi.



Nekem is vannak olyan céljaim amik a saját "kényelmemre" vonatkoznak.



Ki ne szeretne egy szép házban élni ahol meg van mindene, egy szép autót vezetni, ami kiszolgálja az igényeit.Nekem is van.Egy teljes ház berendezve a konyhától a fürdőszobáig,olyan amiben élni szeretnék.Egy gyönyörű kerttel, ahol minden tele van szebbnél szebb virágokkal, fákkal.Egy olyan autó ami a kis családom minden igényét kielégíti és biztonságban tudhatom őket.De és most jön a de...



Milyen cél az ami csak a saját magam kívánságait hivatott teljesíteni.



Egy nemesebb cél az ami az életem fő motívációja lehet.






Én most találtam meg ezt amivel embereknek tudok boldogságot vinni az életében.



Pár hónappal ezelőttig nem gondoltam volna hogy ennyire szeretem a lovakat.Távolról sokszor megcsodáltam már őket, de még egyszer sem merészkedtem "fel" rájuk.



Érdekes módon hatalmas tiszteletet és szeretetet kezdtem el érezni a lovak iránt. Sokat olvastam róluk és csodálom azt az erőt és alázatot amit képviselnek.



Ekkor jött az ötlet, hogy mit is szeretnék én megteremteni.



Egy lovas iskolát.Egy olyan "tanyát", ahol gyermekek életébe hozhatok boldogságot.



Egy olyan helyet ahol szabadon lovagolhatnak, ismerkedhetnek ezekkel a csodálatos teremtményekkel.



Elképzeltem ahogy minden reggel begördül a busz a kapun és kiváncsi tekintetű, izgalommal teli gyermekeket várhatók az ország minden tájáról.Olyan gyermekeket akik valamilyen okból kifolyólag nem élvezhetnék ezt másképp, beteg, árva gyerekek, kiknek még ha pár órára is de egy kis szeretetet csempészhetek be az életükbe ily módon.A lovaknak gyógyító erejük van, a szívet gyógyítják.Feltételek nélkül képesek szeretni, úgy ahogy van.Nem várnak el tőlünk semmit, csak adnak.Nézz bele egy ló szemébe és megtudod ki vagy.Nézd ahogy fut a réten, mennyire szabad és mennyire boldog.Sokat tanulhatunk tőlük.
"
"Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét.
De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!"



Ez a legnagyobb vágyam.Ehhez kérek segítséget az égiektől és erőt, hogy meg tudjam valósítani ezt a nemes célt.



Hálát adok azért, hogy segítséget kaptam a célom kiválasztásához és ennek eléréséhez vezető út mindennemű akadályának legyőzéséhez.



Nos ezt szeretném, egy ilyen farmot létrehozni.


"A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg.
Vigyázz rá, mert életét neked áldozta.
Hálából terhedet hordja."

2009. november 26., csütörtök


Fehér ló fia isten szülötte,
Az út előtted áll
Lovad dobog a ház előtt,
Indulj a hegyeken át.
Fehér ló fia isten szülötte,
Hét határon hét halál.
Hív az álom hív a vágy,
Indulj a hegyeken át.
Szikrát szór a rőzse láng,
A tűzben kél a látomás
Szétszórva a nagy család Testvér testvért nem talál
Indulj arra hol kél a nap,
A nagy folyókon át
El kell menned várnak rád
Küld a kereszt király
Szemedben még él a tűz,
Vezesse isten léptedet
Írásban vagyon úgy legyen,
Keresd míg él a népedet


Bercinek!
"Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?


Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat,mint ha szellő jelzi a förgeteget


- Ezer pici jelből tudtam jöttödet.


Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret


- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.


Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint a patak medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget


- mindenkinél jobban téged így szerettelek. "

2009. november 25., szerda

"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és Igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel. 19:11-14,16)"
“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”
“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.”
“…ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”

2009. november 24., kedd


"Nem érdekel, hogy miből élsz.

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel,

Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen"!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide..

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban."

(Oriah Hegyi Öreg Álmodó Indián verse)

"Először meditálj, légy boldog, és akkor elönt a szeretet.
Akkor csodálatos lesz másokkal lenni, és csodálatos lesz egyedül lenni is...
Minden egyszerűvé válik.
Nem függsz másoktól, és te sem teszel másokat függővé magadtól.
Akkor az igazi barátság lesz.
Sosem lesz belőle kapcsolat, mindig csak egy kapcsolódás lesz.
Kapcsolódsz, de nem csinálsz belőle házasságot.
A házasság félelemből születik, a kapcsolat szerelemből.
A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal.

Amint úgy látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok ennél a kereszteződésnél ketté válnak,
Mondj búcsút....
Légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett neked;
mindazért az örömért, boldogságért és csodálatos pillanatért, amit megoszthattál vele.
Gyötrődés és fájdalom nélkül - egyszerűen különváltok."
"Az emberek játszanak a szavakkal.
Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal.
Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák.
Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék.
A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket.
Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük.
Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."
Engedd el...
"Egy pusztán vagyok s csak megyek a végtelen síkságban.
Fejemben számtalan gondolat cikázik,miként hangyák eső előtt.
Menekülni akarok a fájdalomtól amit magamnak teremtettem...
Ragaszkodással, meneküléssel,félelemmel kísértő szavak zsongnak fejemben.
Nem is hallom lépteim,elnyeli azokat a fű melyre lépek.
Mily puha s nyugtató.
Kezem a zsebemben ökölbe szorul akaratlan.
S találok valamit benne...
Egy cetli...s rajta egy régen megírt gondolat.
Elolvasom s végig fut hátamon a hideg,de testem forróságban ég.
Megtaláltam mit kerestem,mindvégig itt volt velem.
Vajon ha széttépem eltűnik a bánat?
Vajon ha eldobom,vele tűnik mi rajta áll?
Lábammal már köveket görgetek a hegyoldalon,had menjen szabadon amerre akar,
szabadon,szabadon,szabadon...
Kiabál fejemben a szó,milyen egyszerű is ez.
Felértem a hegyoromra előttem csak a tér,a végtelen ég.
Görcsösen szorítom a papírt kezembe,húsomba vág körmöm,vér serked nyomán.
Meg kell tennem,tudom.
El kell engedjem szárnyaljon ő is szabadon.
Megremeg bennem minden,mikor eleresztem s szemem mint ezüst fonal ragad hozzá,s követi a semmibe.
Lenn egy rózsa virít érzem illatát.
Arra száll,arra repül míg szemem ragaszkodva követi végig.
Reászáll a virágra és megpihen.
A szél eláll s a papírom nem mozdul...
Átöleli a rózsa szirmaival betakarja,védi,óvja.
Ujjaim akaratlan, ollóvá alakulván elvágják a fonalat,mit kötöttem hozzá.
Jó helyen van ott és boldog..
S én nyugodt vagyok.
Lecsendesedtek a fájó gondolatok, helyüket betöltik az emlékek,mik szépek...
s felejthetetlenek.
De tudom,hogy a cetlim ott van mindig,s addig míg el nem engedtem az enyém volt,ezt nem veszi el tőlem senki....."
Nincs rossz és jó.
Tanuld meg végre!
Mondták nekem emberek.
Ha valami történik veled azt mind te akartad,s nem más.
Kezedben a sorsod,a lehetőség,mint minden embernek és állatnak a világban.
Dühös vagy?
Te akartál az lenni...
Fázol?
Te nem öltöztél föl...
Sírsz?
Te akartál megtisztulni...
Boldog akarsz lenni?
Akarj az lenni...
Magányos vagy?
Nézz magadba....miért?
Ha bezárod a kaput senki nem megy be rajta,ha kinyitod,tiéd a világ.

"Üres az út, társam a csend,velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
De még úton vagyok, te is láthatod.
Még mindig csábít, hív a táj,még int felém a napsugár.
Pedig már megváltoztak rég a városok,
De az emléke él,csak a szép emléke él.
Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom.
Látod már megint indulok, egy helyben állni nem tudok.
Pedig már egyre többször elfáradok;
De még úton vagyok, te is láthatod
Tudom, nem várnak barátok,ismerőst már nem találok.
A régi utcákat sem találom én, mondják:
Lebontották rég,látod, szétesik a kép.
Csak a dalom emlékszik rá jól tudom.
Hol az a bódé, ami a sarkon állt,virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?
Még mindig csábít, hív a táj,még int felém a napsugár
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod. "

"Elválunk most már.
Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...
Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, rajongó poéta,
Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,
Csak bolond szívvel szeretett, imádott...
Elválunk most már.
Te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!... "
Ady Endre

Moncsicsi és a "nagy" ember története:
Réges régen élt egy pici fiú.
Álmában mindig messzi helyeken kóborolt, érdekes utazásokon vett részt.A képzelete szárnyalt ilyenkor.Híres ember, vitéz katona, sárkányokkal harcoló hős volt ki megmenti szíve választottját.
Ilyen helyeken járt ő.Tudta, ha felnő híres emberré fog válni, azt az életet fogja élni ami boldoggá teszi.
Nagyon sok vágya volt.
A történet egy kis faluban kezdődött, itt éldegélt ő a falu szélén egy apró kis takarós házban.
Drága szülei körében.Az apja csoválta is a fejét:
- Hej mi lesz ebből a gyerekből?Mindig csak az a fránya álmodozás, ennek él.Nézd most is az ég felé fordítja kis fejét és kér.De mit kér?
A fiúcska hallotta szavait, de nem foglalkozott vele, nem engedte hogy e szavak elérjenek a szívéig.
Megteremtett magának egy világot, ahol éldegélt.
Ott minden szép volt, a fű zöldebb, az ég kékebb volt, mint valaha.A madarak neki énekeltek, a kutyák neki ugattak.Az állatok voltak a barátai, egészen addig míg nem találkozott vele, kis barátjával: moncsicsivel.
Egyszer mikor az iskolából bandukolt hazafele szomorkás képpel egy kis barna foltot pillantot meg a sáros pocsolyában,amint árván és elhagyatottan feküdt benne.Megsajnálta szegényt és hazavitte, megfürdette és innentől kezdve a gondját viselte.
Ettől a naptól elválaszthatatlan barátok lettek.
Mindent együtt csináltak,kis barátja elkísérte mindenhova.Ott volt, mikor a réten futkározott, mikor az iskolapadban szívta magába a tudást és ott volt, mikor éjszaka az ágyában csodás tervekről álmodozott a jövöjét illetően.
Ott volt vele mindig és mindenhol.
Elmesélte neki nagyratörő vágyait, és ő nem rázta a fejét, ő nem nevette ki, csak kis mancsaival belécsimpaszkodott és a fiúnak ez elég volt, ennél több nem kellett-csakis a szeretet.
Így teltek az évek.Jöttek szép és szomorú élmények.Kemény megpróbáltatások és nehezen átugorható akadályok.
A fiúcska nem esett kétségbe,ilyenkor kis barátjához fordult, elővette táskájából és mesélt neki.
Elmondta búját-bánatát,neki mondta el minden óhaját.
A fiú felnőtt.
Azóta "nagy" emberré vált.
Elért mindent amit szeretett volna.Gazdag és sikeres ember lett.Teljesült minden amit az átvirasztott éjszakákon elmesélt moncsicsinek.
Az álmai, vágyai mind-mind teljesültek, hiába "dolgoztak" ellene sokan.
Ha megkérded, hogyan s miként tudta ezeket elérni, a válasz egyszerű.
-Hittem az álmaimban, nem tudott eltéríteni soha senki.
Mindig volt valaki akivel és akihez fordulhattam megnyugvásért és ezért hálás leszek neki mindig.
Ekkor mélyen belenyúlt táskája legmélyebb zúgába és megsimagatta drága barátját aki még mindig ott lapult és arra várt, hogy meséljenek neki....

2009. november 23., hétfő


Ha elérkezetnek látod az időt arra, hogy "letelepedj", ha elég érettnek tartod magad arra, hogy a legjobbat hozd ki magadból, ne késlekedj.

Ha megtaláltad azt az embert aki, mint valami "építő" jelenik meg az életedben, fogadd őt.

Ne félj tőle.

Tedd szabaddá magad és hagyd hogy ő is szárnyaljon melletted.

Én olyan emberre vágyom akitől tanulhatok és ez az érzés kölcsönös.

Aki rávilágít minden olyan "rossz" tettemre amiből tanulhatok.

Vágyom a bölcsességre,melyet tőle kaphatok meg.

Az egymás iránti tiszteletre és szeretetre.

Aki mellett kibontakozhatok és nem töri le a szárnyaimat.

Erre vágyom nagyon.

Tudom már a sorrendet, mik az igazán fontos dolgok.

Egy társnak nem kiegészítenie kell engem, nem kell hogy azok a tulajdonságok legyenek benne amik belőlem hiányoznak.Ezt felismerni nem volt könnyű.

Nem jó utat követtem a megtalálására.

Hasonló gondolkodású, életfelfogású társat keresek.

Egy átbeszélgetett éjszaka számomra fontosabb mindennél.

Lehet, hogy te ezt nem így gondolod, tehát elég valószínű, hogy te nem ezt keresed.

Ezért vagyunk mások!

Szeretném megtalálni lelkitársam, a "vezetőm", kivel egyenrangú partnerként élhetem az életem.

Társsá válni nem egyszerű válalkozás, de nem lehetetlen küldetés.

Mindenki azzá válhat,ha felismeri saját "hibáit" amik visszatartották ettől.

Elsőkörben találd meg önmagad,találd meg az igazi én-det és akkor éretté válsz arra az emberre akit neked szántak.

Csak akkor, ha előbb találkozol vele,akkor van a baj.

Csak viták és veszekedések tarkitják kapcsolatotokat.

Ha szerencséd van, akkor nem történik meg idő előtt, ha nem akkor nem marad más csak a remény, hogy egyszer újra találkoztok és tisztalappal kezdhettek mindent...talán...


Szerelmi kötés...

Milyen károkat tudsz okozni saját magad és más ember életében, szívében.

Olyan meggondolatlan kijelentéseket tehetsz amik akár egy életre tönkretehetik az életedet ha nem veszed ezeket észre időben.

Szerelmi kötés?

Mi is az?

Van, hogy tudatosan teszed van hogy nem, de a lényeg hogy megtetted.

Volt egy érzés, mely mellől nem tágítottál, lehet hogy egyikötök sem és ennek a levét ihatod nagyon sokáig.

Sokat gondolkodtam rajta, én például miért is nem vagyok "szerencsés" a társ választásban.

Persze erre írhatnék sokmindent, nem állok készen, nem váltam még ideális társá stb., de mi van akkor ha "elköteleztem" magam régen valakinek és ezért nem "megy"?

Mi van ha mondtam valamit régen és az érzés akkor kölcsönös volt, ezáltal nem engedjük el egymást.

Van egy fiú az életemben akivel gyermekkoromban szövetséget kötöttem.

A történet lényege, hogy első találkozásunknál kijelentette, hogy a felesége leszek és ettől a ténytől ő nem tágít.Én azt gondoltam legyen, de nem most, hadd éljek és majd eljön az a perc...


Ahogy kezdtünk felnőni és már nem voltak mindennaposak a találkozások, maga a kijelentés mit akkor tettünk kezdett a feledés homályába veszni.

Aztán ahogy teltek az évek mindig megjelent az életemben és követelőzött- mikor jön el az én időm, mikor nősz fel végre és látod meg azt hogy nálam jobbat nem találsz- mondta ő, amivel engem mindig elijesztett,megijedtem és elmenekültem tőle ( hozzáteszem másoktól is :D).

Nem tudtam magamról lerázni, bármit is tettem vele.Beszéltem szépen, csúnyán ő mindig visszajött.

Most végre rájöttem.

Egyik este beszélgettem, drága "mentorommal" és olyan vágy fogott el egy társ iránt, mint még soha.

Végre láttam magam előtt milyen férfit is szeretnék magam mellé.

Úgy éreztem "alkalmassá" váltam társnak lenni.

Sokáig voltam egyedül, még ha párkapcsolatban is éltem,persze ez nem az akkori páromnak köszönhető, hanem inkább magamnak.

Ahogy így belemélyedtem a témába, megszólalt a telefonom és láss csodát ismét a fiú hívott akivel már évek óta nem beszéltem.

Felkavart az érzés.

Mit is csinálhatnék, vegyem jelnek hogy talán ő az igazi...végülis mindig akkor jelenik meg mikor már "készen" állnék...

De akkor sem stimmelt valami, a szívem mindig megálljt parancsol a közelében-nem ő az, hát nem hallasz?

Akkor meg miért van ez?

Talán csinált "velem" valamit?Vagy csináltunk?

Igen, megbélyegeztük egymást, megpecsételtük a sorsunkat.

Bármily hihetetlennek tünik is, nem gondoltam volna hogy ennek ekkora ereje van.

Gondoltam utána "járok" ennek is.

Nem volt kellemes érzés mikor egy vastag vörös kötelet éreztem a nyakam körül aminek a vége egy csuklyás férfi kezében volt és láss csodát ki állt-e mögött az alak mögött-hát persze hogy a fiú.

Bármennyire is próbáltam szabadulni nem ment nem akart elengedni engem.

A szívem hevesebben vert, idegess lettem, fájt mindenem.

Érezted már azt amikor fogvatart valami, valaki?

Hát nem egy fergetegesen jó érzés.

Nekem szerencsém volt, szerencsém volt abban, hogy tudtam hogyan kell ezt megszüntetni, hogyan tudom feloldani magam,megszabadulni a kötéstől-persze segítséggel.

Szerintem elég annyit mondanom, hogy a fiú azóta eltünt-remélem örökre- és nem azért mert utálatot vált ki belölem, hanem azért mert reménykedem benne hogy végre ő is szabad lesz és megtalálja azt a boldogságot amit megérdemel, mert ez nem én vagyok és nekem sem ő.

Úgyhogy vigyázz arra mit mondasz, mit írsz, mit kívánsz és ezt mennyire "erősen"teszed, mennyire erős érzelmek párosulnak hozzá.

Nemcsak a saját, hanem a másik életét is leblokkolhatod!

Mit érsz el vele?

Egyikötök sem lesz felhőtlenül boldog sohasem...

Így hát kérve kérlek ne tedd ...


Változás

Minden vátozik, semmi nem állandó!

Egy pillanat, egy szó, egy mondat, egy érzés,

Semmi sem örök.

Néha fájdalmas ezt mondani, de te is változol állandóan.

A benned felgyűlt érzések is változnak, hol ilyen irányban, hol olyan irányban.

Ezért nem haragudhatsz soha senkire, hiszen te is ilyen vagy.

Minden változik.

Semmi sem állandó!

Az, hogy most mit érzek, ez egy állapot.

Hogy milyen állapotában találod meg a megfelelő embert, na az nem mindegy!

Milyen élethelyzetben van akkor mikor az utadba sodorja az élet.

Az nem mindegy!

Ha szerencséd van, akkor és ott megértitek egymást, ha nem akkor "várnod" kell a megfelelő pillanatra, mikor eljön életébe a változás szele...





Az élet egyik legnagyobb tudása, ha nem akarsz mindenkinek segíteni.

Miért is írom ezt?

Mert nem lehet,egyenlőre nem.

Nem mindenki áll készen erre.

Nem szabad energiát tékozolnod olyan emberekre akik nem értik, nem értik az életüket.

Azaz nem is így írnám.

Vedd észre azt, hogy ki mennyire akarja, ki mennyire áll készen a változásra és ennek megfelelően cselekedj!

Keresed azokat akiket nem kell győzködni, nem kell meggyőznöd arról mit is jelent a változás.

Ha nem érzi magában, nem a "te embered".

Ami nem jelenti azt, hogy nem válhat azzá, de ne sürgesd, csak légy "ott".

Légy ott ha eljön az ideje és megkeres.Ha végre felvállja magát és az életét.

Na akkor segíthetsz neki, addig nem.


Életút
Az életút "kiválasztása" nagyon nehéz feladat.
Kicsi korunk óta bennünk vannak bizonyos késztetések, melyekre, ha ösztönösen figyelünk rájöhetünk a "kapott" feladatunkra!
Persze felismerni a jeleket nem könnyű.
Hogy miként is lehetséges ez?
Ha visszatérsz gyermekkorod azon szakaszába és megpróbálod felidézni magadban mik is voltak azok a "témák" amik elinditottak benned valami megfoghatatlan érzést.
Segítségedre lehet ebben egy olyan visszavezetés,meditáció, mellyel felhozhatod ezeket a rég elveszetnek hitt emlékeket.
Velem sem történt ez másként, én is kaptam egy "kis" segítséget...
Ami ez után történt engem is meglepett!!!
Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy szembenézzek a bennem rejlő erővel és az ezt hátráltató félelmekkel.
Bár mindig is tudtam tudatalatt, hogy valamit nem úgy csinálok az életemben, mint ahogy kellene, hisz nem voltam boldog és kiengyensúlyozott ember.
Márpedig aki megtalálja "hivatását", -még ha az nem is teljesedett be teljesen- tudja mi felé tart, annak minden adott a számára teljes élethez.
Ennek felismerésében nagy segítségemre volt a szellemi vezetőm.
Nem találkoztam még vele, beszélni beszéltem már vele, de ilyen formában még nem jelent meg nekem, tisztán láttam és hallottam őt.
Egy nagyon szép helyen várt engem, egy réten voltam,körülöttem tele volt rózsákkal minden és ezek illata elbódította elmém.
Béke és nyugalom árasztotta el testem és lelkem.
Ő várt rám egy fehér padon.Kérte,hogy menjek oda hozzá és üljek le.
Nagyon kedves volt, hihetetlen bölcsesség sugárzott belőle.
Kértem őt, hogy segítsen, mutassa meg milyen "rejtett" tehetség, erő van bennem.
Kértem, hogy segítsen arra választ kapnom, hogy jó úton haladok-e...
Ekkor ő az egyik kezét a szívemre, a másikat a torkomra rakta.
-Még nem vagy kész, fejlődnöd kell!
Higgy végre magadban!Engedj a benned lévő erőnek!
Mosoly tükrözödött az arcán,oly szeretettel mondta-e szavakat nekem.
Rájöttem, hogy gondolataimat még nem tudom olyan formában átadni,mint ahogy szeretném.
Még mindig nem értettem, hogyan is tehetném meg mindezt, mit is akar tőlem...
Majd történt valami.."látni" kezdtem..látni az előző életeimet.
Különös képek jelentek meg, hol az embereket vezettem ki a nyomorból a jólét felé, hol embereket gyógyítottam...de a lényeg a szeretet és a segítség nyújtás volt.
Az emberekért éltem, azért hogy megmutassam nekik a jobb élet lehetőségét.
Sőt ami számomra még "ijesztőbb" volt-ha lehet így fogalmazni- a jövő megjelent előttem egy pillanatra.
Egy színpadon álltam, több ezer ember előtt és beszéltem.
Segítettem nekik, megérintettem őket a mondandómmal.
Könnyeket csalt a szemembe ez a fantasztikus érzés.
Még világosabbá vált minden, mikor egy ajándékot nyújtott át nekem: egy arany tollat!
Rájöttem, hogy írnom kell, az írás az amiben kiteljesedhet az életem.
Meglepő emlékek kezdtek el kavarogni bennem, eszembe jutottak gyermekkori versek, történetek miket akkor írtam,de valahogy minden abbamaradt azon életszakaszomban.
De miről is írjak pontosan?Kérdeztem tőle.
A válasz csak annyi volt:
-Írj!A kulcsot már megkaptad, az eszköz a kezedben.Tudni fogod!!!
Mindent amit meg akarsz osztani az emberekkel, ne tartsd magadban!
Légy végre szabad!Higgy önmagadban!
Nem egyszerű feladat!
Tehát nincs más dolgom, csak hinni önmagamban és írni...megteszem és amint késztetést érzek rá leírom...
Leírom boldogságom,bánatom, egészségem, sikerem, bukásom, szenvedésem és átélt gyönyöröm minden pillanatát...hiszen így teljes az életem, az út az ami boldoggá tesz,legyen az bármilyen, a lényeg hogy az enyém!
Megmutatom azt a kulcsot ami a jobb élet eléréséhez vezető legcsodálatosabb út lehet és kívánom, hogy minél több embernek megnyíljon a szíve!Merjék elhinni és élni a teljes életüket ami valójában megadatott nekik.Ezt kívánom tiszta szívvel.
Remélem tudok nekik segíteni,pont úgy ahogy "mindig" is tettem.

2009. november 20., péntek

Megérkezett-e parányi tünemény!
Nehezen jöttél világunkra, de végre itt vagy!
A kis trónörökös!!!!
Kívánok nektek sok boldogságot drága barátaim!
Büszke vagyok rád Betti!!!
SZERETLEK BENNETEKET!
Neked Bertalan sok egészséget és boldog életet amíg világ a világ!!!!
Alig várom, hogy a karjaimban tarhassalak és mesélhessek neked azokról a gyönyörű dolgokról amik körülvesznek minket és azokról a csodás emberekről akik közé megszülettél,akiket kiválasztottál magad mellé!

"Az emberi szívet nem úgy tervezték, hogy testen kívül is dobogni tudjon, és mégis, minden gyerek ezt jelképezi-hogy egy szülő meztelen szíve a mellkason kívül dobog."
FOREVER

2009. november 19., csütörtök


Vannak álmok, miket egy időre félreteszel, mert nem erre fókuszálsz teljes erődből.
Miközben lapozgattam a "füzetem" ismét feltünt előttem.
Volt idő, hogy nem tudtam megnézni ezeket a képeket...
De most érzem, teljes szívemből,hogy itt az én helyem.
Ezen a szigeten!!!!
Élvezem minden gyönyörét amit csak adhat nekem!
Nem felejtettem el az érzést újra bennem ég!!!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy rátaláltam!
Köszönöm!

2009. november 18., szerda


"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk.
A felejtésre.
Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.
Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.
Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"

A szeretet nem édes dolog. Nem kellemes, és nem is mindig boldogító. Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő. Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet. A valódi szeretet két ember között a létező legnagyobb dráma. Ahhoz, hogy szeresselek, valakit föl kell áldoznom, de legalábbis el kell némítanom magamban az ellenállását. El kell jutnom odáig, hogy "elengedjem a fát". És ahhoz, hogy szeressél, le kell, hogy győzzek benned valakit, aki nem akar szeretni. Mindketten "fogjuk a fát". Két görcsös "önmagam". És most jön egy "véres" kérdés. Szeretetnek lehet- e nevezni azt, ami nem kölcsönös? Én szeretlek - de te engem nem szeretsz. Vagy fordítva: szeretsz, de nem tudom viszonozni. Ez szeretet? Sokáig úgy véltem, hogy igen. Osho azt mondta, a szeretet olyan, mint a virág illata: akkor is árad belőle, amikor nem jár arra senki. Ha én szeretek, s ez árad belőlem, mint a virágillat, az már elég, a többi mások ügye. A szeretet: adás, sugárzás, benső állapot… Nem hiszem! Ha két ember között, egy családban, egy népben, vagy bárhol a szeretet nem kölcsönös, ott nincs is. Hiába szeret az egyik, akár olyan intenzitással is, mint Jézus Krisztus, ott a szeretet nem tud létrejönni, csakis az üldözés, a gyűlölet és a Golgota. Hiába szeretlek - ha te nem szeretsz. Hiába engedem el a fát - ha te nem engeded el. És hiába leszek önzetlen, hiába jutok el az eszmélés akár isteni szintjére, ahol már átélem, amit te még nem élsz át, hogy "én benned vagyok, s te énbennem" - hiába szeretlek -, ha nem engeded el a fádat, nem történik semmi. A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy.
“Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni.
Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot.
Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó.
Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.
A másikkal “jót tenni” csak akkor lehet, ha észre sem vesszük.
A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.”

"Ha nem szeretlek, sohasem látom meg, ki vagy Te!
"Szívvel látni" nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is.
Nem azt, hogy nem látom meg a "gonoszságodat" amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!"


"Szeretni csak fölfelé lehet.
Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor.
Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket.
Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz!
Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok.
Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá.

Minőségileg többnek látod.
Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát.
Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

Lappangó, mások számára nem látható jó
tulajdonságokat vetít rá a szeretett lényre.

Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is meg benne.
Csak ő látja.

A szívünk mindig az "égi" felé néz. Amíg szeretek valakit, fölfelé nézek rá.
Belenézek a szemébe, s nagyon magasra látok bennük. Még akkor is, ha ez nehéz, de ha szeretem, megtalálom a másikban azokat a tulajdonságokat, amiért fölnézhetek rá. Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd, ha buta, akkor nagyon jó ember. De még ez sem egészen így van. Egy csúnya embert kifejezetten szépnek láthatok, "nekem szépnek". Másképp látom, mint ahogy kinéz.

Megszépül a szememben.
Tudom, mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat.

"Idealizáljuk" a valóságot.
Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.
De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?
Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb.
Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb.
Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne?!

Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást?

Nem tapasztaltál még olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül? Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret.

És egy férfi, aki gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt?
Te rendelkezel azokkal az ismeretekkel, hogy elkezdheted most, és ne felejtsd el, MOST!
Az erő, a siker ott marad azokban a dolgokban, amiket nem csináltunk meg, azokban a barátságokban, amiket sosem kötöttünk, azokban a szerelmekben, amelyeket elmulasztottunk, azokban az ötletekben, amiket sosem aknáztunk ki, amelyek megvalósítására semmit sem tettünk.
Ha csináltuk volna ezeket a dolgokat, lenne hatalmunk, erőnk.
Cselekvés! Cselekvés! Cselekvés!
Meg kell tennem, ezért meg is tudom tenni!

"TELJESEN FÉLREÉRTESZ , és mindnyájan félreértetek !
Nem akarok mást mint amit ti akartok, hogy BOLDOGOK LEGYETEK !
Azt hiszitek alattam álltok, holott mind EGYEK vagyunk !
Nem vagyunk különállók!

Azt akarom tőled, amit te akarsz magadtól, sem többet, sem kevesebbet !
Engem nem érdekel a világbeli siker, csak titeket.
Nem a megélhetés miatt kellene aggódnotok!
Az igazi mesterek az élettel törődnek, nem a megélhetéssel.
RAJTA , TEGYÉTEK AZT AMIT IGAZÁN SZERETTEK ! NE TEGYETEK SEMMI MÁST !
Oly kevés az időtök, hogy tehettek egy pillanatig is olyasmit a megélhetésért, amit nem szerettek !?
Ez nem megélhetés, ez halál !"

"Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én."

"Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van. Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben."

"Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen!"

"Tedd, amit akarsz! Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerűbb változatát! Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz."

"Nem szükséges tökéletesnek lenned ahhoz, hogy a tökéletességről beszélj.
Nem szükséges tökéletes tudás ahhoz, hogy tökéletes tudásról beszélj.
Nem szükséges elérned az evolúció legmagasabb fokát ahhoz, hogy az evolúció legmagasabb fokáról beszélj. Csak légy őszinte. Légy őszinte, minden igyekezeteddel. Ha szeretnéd meg nem történtté tenni mindazokat a „károkat”, amiket véleményed szerint másoknak okoztál, akkor mutasd ki a cselekedeteiddel. Tedd meg, amit megtehetsz. A többi megtörténik."

2009. november 17., kedd


Sokszor elgondolkodom azon mit miért is tesznek emberek.
Nagyon jó példa erre, mikor csak figyelsz és hallgatsz!
Nagyon sok mindent elárulnak neked az emberek, de sokszor ezek csak köritések.
Arra lettem figyelmes, hogy mennyi mindent másképp csinálnak és gondolnak, mint amit valójában éreznek.
Meg kellett nekem is tanulnom "látni" ezt.
Persze nem vághatom a fejükhöz, hogy én ezt "látom".
Hiszen nem engem csapnak be csak is saját magukat!
Mást nem tehetek mint hallgatom őket és próbálom rávezetni őket arra amit valójában akarnak.
Nehéz feladat, hiszen segíteni akarsz, de nem támadhatom le őket, hogy már pedig ezt és ezt kell csinálnod miért nem ismered be...
Biztos, hogy győzni győznék,de nyerni semmiképp!
Neki kell megtalálnia a helyes utat, neki kell felismernie a valódi problémáit és neki kell megküzdenie vele,úgy ahogy nekem is kellett.
Helyettem sem oldotta meg senki.
Egy szerencsém volt, hogy olyan emberek álltak és állnak mellettem akik szeretettükkel és bölcsességükkel mellettem vannak és ha elakadok az életemben, nem rámförmednek és "kiosztanak" hanem mellettem állnak és fogják a kezem.
Olyan emberek akikre bármikor számíthatok, mindig lesz egy olyan mondatuk számomra ami felnyitja a szemem és újra tudni fogom mit rontottam el vagy merre tévedtem el.
Hiszen mindenki eltévedhet még te is ki ezt olvasod!
Remélem neked is vannak ilyenek emberek a környezetedben.
Most hétvégén is ilyen emberek között voltam és rengeteget kaptam tőlük!
Éreztem a tiszta szeretetet és törödést irányukból.
Remélem én is visszaadhatom egyszer nekik és felnövök a feladathoz még ha ezt önzetlenül is adták illetve adják nekem nap, mint nap!
Tudom, hogy ami felé tartok a lehető legjobb dolog a világon és remélem minél több embernek tudok segíteni én is.
Olyan sok céltalan és boldogtalan ember kóborol a világban, akiknek csak egy kis löket kell, mint nekem is anno.
Azokat az embereket keresem akik felismerték már azt, hogy az az élet amit élnek nem a teljes életük és bár nem tudják még hogyan de változtatni akarnak rajta.
Hiszen az első lépés a felismerés.
Ahogy én is felismertem és tudtam hogy valami nem stimmel az életemben.
Ehhez nekem is szükségem volt egy emberre aki mellettem volt és segített tisztán látni,rávezetett arra, hogy merre indulhatnék el a jobb életem felé.
Az utat nekem kell végig járnom, de valahogy el kellett indulnom.
Szívből sajnálom azokat az embereket akik ezt nem érzik, akik beletörödnek sorsukba.
Megszakad a szívem ha ilyen emberekkel találkozom és nem tudok nekik segíteni.
Meg kell tanulnom nekem is hogy nem mindenkin lehet, nem állnak még készen a változásra.
Abban bizom, hogy egyszer talán megértik ők is és ezért nem fordítok hátat nekik.
Bármikor itt leszek és várom őket!
Nekem is 7 év kellett ahhoz, hogy felismerjem az utam...
Elég sok idő, nem tagadom.
Ezért becsülöm nagyon azokat az embereket akik rögtön felismerik az élet adta lehetőségeket és méginkább azokat akik élnek is vele!!!
Elsőkörben saját magunkat kell lelkileg rendbe rakni és ez az ami a legnehezebb,addig míg az ember nincsen felkészülve, addig hamar elbukhat.
Az akadályok miket az élet elénk gördit nem könnyűek, le kell küzdeni és ez nem egyszerű.
Nekem sem az még a mai napig sem.
Most is volt akadály az életemben amit legyőztem,de sajnos idő kellett hozzá.
Túl éltem és újra erősebb lettem ezáltal.
Az kívánom mindenkinek, hogy győzze le a saját félelmeit,mert ezek azok.
Minél gyorsabban és könnyebben.Minél kevesebb szenvedés nélkül.
Ennél többet nem kívánhatok.
Talán még annyit, hogy olyan emberek legyenek mellettük, mint amilyenek mellettem voltak, vannak és lesznek is!
Angyali segítséget mindig fogadd el,légy nyitott rá és merj kérni!
Csak erre várnak, hogy kérj és megkaphatod azt amit igazán szeretnél!
Én ebben hiszek!
Hát sok szerencsét mindenkinek!
A békesség csillagát találd meg, de ne az égen keresd csakis a szívedben!
Ha megtaláltad ragaszkodj hozzá, ne engedd el többé!!!
A boldogság, a siker benned van!
Ne máshol és másban keresd!
CSAK MAGADBAN!!!!


Elkaptam egy fonalat,amit erősen szortítok!
Szentül hiszem amit elhittem az teljesülni fog.
Tudom,hogy már csak idő kérdése és minden itt van velem amit elképzeltem...igazából ezek már nem álmok, hanem tények!
Tudom,hogy ennek kell történnie,nem lehet másképp!
Így ezzel a tudattal élem az életem!
Nyugalom van a szívemben!
Olyan érzésem van, hogy úgy élem az életem ahogy mindig is szerettem volna!
Meg van mindenem amit akartam, mert tudom mit akarok!
Benne vannak a képek a fejembe, a szívemben!
Rég éreztem ezt, talán soha!
Soha nem voltam semmiben ennyire biztos!
Nem izgulok,nem görcsölök...csak teszem a dolgom teljes gőzzel!
Alig várom már hogy mindent megkapjak amit csak akarok!
Maga a gondoloat is boldogsággal tölti el szívem és mosolyra görbül a szám, ha Belegondolok mennyi ideig pazaroltam az időmet butaságokra!!!
Istenem!!!!
Köszönöm,hogy felnyítottad a szemem végre!
Elég sokáig tartott, de nem örökké éltem ebben a "sötétségben" és ez megnyugtat!
Annyi meggondolatlan kijelentés és hamis ábrándok után...
Köszönöm!Hálás vagyok!!!!