2010. január 30., szombat


Mire gondoltál mikor gyermekként beleültél a hintába.
Fel tudod idézni magadban azt az érzést, azt az emléket.
Ahogy hajtottad magad egyre magasabbra és magasabbra...
Csukott szemmel mintha nem is ezen a bolygón lennél.
Mennyei érzés!
Mikor nem voltál leragadva a földhöz,önálló életet éltél.
Na ezt érzem én most!
És neked is ezt kellene.
Újra annak az önfeledten hintázó kisgyermeknek,aki még elhitte hogy bármi lehetséges az életben...bármi!
Akkor még azt hittem tudok repülni csak még egy lökés és én is fent leszek,fent a magasban.
Boldog voltam, vagyok és leszek...míg világ a világ!!!
Csukd be a szemed és éld át újra,merj álmodni....
Isteni érzés!!!!

Tovább látok már a falakon, tovább látok a sűrű ködön és szállok.
Szállok a messzeségbe.
Alattam oly kicsinek tűnik minden...
Könnyűnek érzem magam, élvezem ahogy a szél alákap a szárnyaim alá és egyre gyorsabban szárnyalok.Becsukom a szemem és átjár a boldogság.
Végre szállok én is...
Oly szabadnak érzem magam, oly végtelennek érzem az erőm...
Nem tudom meddig tudnék itt maradni, talán örökké.Nem törődni semmivel és senkivel,csak magam vagyok.
Csak én és a boldogságom!
Soha ilyen örömet nem éreztem még!!!!
De tudom, hogy vissza kell térnem, be kell fejeznem ami még rám vár.Meg kell tennem, nem menekülhetek el minden elől.
Egyet tudok viszont,bármikor szárnyalhatok és ez a gondolt tesz igazán boldoggá...
Fent az égen, a felhők között...messze a távolba!!!!
Ahol igazán boldog vagyok!!!!

2010. január 26., kedd


Ha két lélek találkozik...
Nem tudod megmagyarázni mi miért történik, csak sodródsz az árral.
Valamilyen szállal össze vagytok kötve, magát a tényt nem tudjátok, mi késztetett benneteket egymás megtalálására de megtörtént.Nem tehetsz semmit.
Össze vagy zavarodva?
Én is!
Nem tudod, miért térsz vissza mindig?
Én sem!
Csak egy valamit tudok, dolgunk van egymással és ez nem hagy nyugodni.
Ahogy téged sem!
Bármennyire is próbáljuk kiiktatni egymást.Nem megy!
Bármennyire is próbálunk ellene teremteni, nem fog sikerülni.
Akárhányszor is megbánthatsz vagy én téged...ennek nem lesz vége míg be nem teljesítjük az utunkat amit kitűztünk egymásnak.
Mert ezt mi csináltuk, mi akartuk és most ezért szenvedünk, küzdünk és harcolunk egymás ellen.
Ezt te is tudod és én is!
Bár próbáljuk elnyomni és nem törödni vele, de a belsőnk nem engedi.
Visszavezet minket egymáshoz.
Egyszer eljön az a pillanat,bízom benne, hogy mind a ketten vesszük a bátorságot és egymás elé állunk.
Csak te és én!
Eljön az ideje...
"Mit tegyünk hát?
Szeressük egymást, azt mondom.Szeressük így, sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve" és ismeretlenül.Így vakon tapogatózva is szeressük egymást, és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.
És mit feleljünk arra a kérdésre, hogy "Mi van?"
Mi az ami tényleg és valóban van?
A legjobb ha azt mondjuk: "Isten tudja!"
Mert a lelkünk valódi igazságát csakis Ő ismeri, aki minden fejbe belelát!
Aki ezt a sok-sok fejet teremtette, és ismeri lelkünk Tőle örökölt csodálatos és öntörvényű varázshatalmát, és tudja, hogy mindegyikünkben gyári hiba van: nem fejünk van, hanem önfejűnk."

2010. január 22., péntek



Az álmoktól a valóságig...
Sokszor beszéltünk már arról, hogy milyen nehéz is álmodozni, milyen nehéz elhinni azt, hogy ennél ami van jobb is lehet.Az első lépés nagyon nehéz, kizökkenteni magunkat a hétköznapok fásult világából.Kiölték belőlünk az hinni akarást.Felemészt bennünket a napi rutin, pedig nem azért születtünk erre a földre hogy túléljük, hanem hogy megéljük az életünket.
Lépésenként tudjuk felépíteni magunkban a rég eltűnt világunkat.
Átértékelődnek bennünk a fontossági sorrendek. Felnyílnak a szemek, megjönnek az álmok, a vágyak. Megjelennek a képek, kinyílnak a szívek.Megtesznek mindent azért, hogy "lássák" a végső célokat.Egyvalami viszont elmarad....
A cselekedet.
Az mind szép és jó, hogy látjuk és érezzük legbelül az álmainkat.
Az jó ha a kép világossá válik a fejünkben, bele éljünk magunkat bizonyos szituációkba.
De a legfontosabb elmarad...még pedig a munka.
Dolgoznunk kell érte, nem lesz meg csak úgy magától.Nem fog bekopogtatni senki az ajtónkon,hogy kezeit csókolom megjöttem tessék beengedni.
Csak a lehetőséget kapod meg, onnantól kezdve rajtad áll hogy élsz-e vele.
Teremteni tudunk,hisz az elménk nagy úr.Kiküldöd az univerzumba és tessék, megkaphatod...ezzel nincs gond!
A vágyainkat, álmainkat minden érzelmünkkel együtt.
Aztán mikor belebotlunk vagy egyenesen az arcunkba csapják amit kértünk lépnünk kell.
Legyen ez egy kapcsolat vagy a sikerhez vezető út.
Hiába kéred te hogy sikeres legyél.
Ülsz otthon és eltervezed milyen is szeretnél lenni, mennyi mindent szeretnél kihozni magadból.
Holott nem csinálsz mást, mint ülsz tovább.

Tenni kell, ez a legfontosabb.Felismerni a jeleket és cselekedni.Nap, mint nap rendszeresen.Tervezni kell és élvezni,szívből csinálni.
Lazán és könnyedén élni az életed, hogy ne legyen teher számodra az út amin elindultál.
Ne görcsölj rá, mert nem jön az eredmény.A megerősítés, hogy jó úton jársz mindig megérkezik fentről.
Csak arra kérlek lépj végre,tegyél meg mindent azért,hogy meg is valósuljanak az álmaid!

2010. január 13., szerda


Lezárult egy életszakasz...
Véget ért!
Az én életembe is megérkezett a változás szele, ahogy mondani szoktam.
Én már megtaláltam az eszközt ahhoz, hogy változtassak az életemen és el is kezdtem szépen "lassan", de az élet közbe szólt.
Nem hagyta, hogy továbbra is "lassan" haladjak, kész tények elé állított.
Nincs már B variáció, nincs már semmi ami mögé elbújhatok, ami azt mondatta velem...majd holnap...,mert ott volt háttérben a biztonság.
Egyedül maradtam!
A sorsod elől nem bújhatsz el, késleltetni tudod,de felesleges úgyis megtalál.
Az első pillanatban kétségbe estem bevallom..mi lesz most? Hogyan tovább?
Mihez fogok kezdeni?
Aztán rádöbbentem, hogy ezt nem egy negatív dolognak kell felfognom, valószínű én nem léptem volna meg ezt a lépést.
Az univerzum, az angyalok, az isten tudja.
Tudja mi az ami nekünk meg van írva, tudja hogy mi az amire szükségünk van és mi az amire nincs.
Most látom igazán, mennyire hátráltatott engem a B variációm.
Most tudom majd 100%-an teljesíteni azt amit már régóta érzek belülről.
A választ megkaptam, úgyhogy semmi más dolgom nincs csak élni a lehetőséggel és még többet tenni az álmaimért!!!!

Az életünk egy örök körforgás.
Egyszer fent,egyszer lent...
A cél: sokszor lenni fent, arra törekedni, hogy elkerüljük a "lenti" dolgokat.
Semmi más nem lehet ami hajthat előre minket.
Ehhez kellenek eszközök, álmok.
Olyan dolgok,amik minden reggel életre hívnak minket. Melyekből erőt merítünk és képesek leszünk tovább harcolni.
Nem engedhetjük meg magunknak,hogy eluralkodjon rajtunk a kétségbeesés,a bánat,a reménytelenség.
Akkor csak toporgunk, járkálunk fel s alá, mint egy fogságba esett vadállat a rácsok között.
Vagy rosszabb esetben beletörődünk, nekünk ez nem megy...jobb lesz ez így... s bár szívünk mélyén érezzük, hogy nem ez a mi utunk, de nem teszünk semmit csak elfogadjuk, minden negatív pólusával együtt.
Mernünk kell újra éledni, minden egyes alkalommal... újra és újra míg el nem jutunk arra a szintre ahol bátra kijelenthetjük...MEGÉRKEZTEM!
Hosszú folyamat ez,de csodás...hidd el!
Csak merj hinni magadban és az álmaidban!

2010. január 12., kedd



"Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van.
Ha így érzi, leteszi a fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.
Ha sehol nem leli, fölteszi magának a kérdést:
Lehet, hogy nem voltam elég bátor?
Lehet, hogy nem vettem észre,ha valakiben vonzalmat ébresztettem?"

2010. január 11., hétfő


“A gondolat örök - amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről - úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod - a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek - bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket - saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?"

Híd az elvarázsolt világba...

Létezik egy hely,ahova mindannyian el szeretnénk jutni.Ahol boldogság és béke veszi körül az embert,mint a friss tavaszi szellő, mely körbe-körbe táncol és energiával tölti fel.

A fák, a virágok, a felhők,az állatok...mind-mind ontják belénk azt a fékezhetetlen erőt, ezzel táplálva a szívünket.

Az a sok féle, fajta ember...nyüzsögnek, zsongnak a végtelenben.Egyetértés és tisztelet uralkodik bennük.

Meghallják egymást, lelkük egy bársony szalaggal van összekötve,melyet a szeretet tintájával itattak át.

Sokan elindultak már megkeresni, sokan neki vágtak már a világnak,felfedezni ezt az elvarázsolt kis szigetet, ahol mindez megtalálható.Keresték a helyet ami majd megváltoztatja az életüket.De az életük nem állt másból csak állandó keresésből, bolyongásból és elhaladtak a lényeg mellett.

Egy időben én is elindultam, aztán rájöttem...

Teljesen mindegy merre indulok, északra-délre, keletre-nyugatra.

Ez a hely bennem van és benned és mindenkiben.Nekünk kell megtalálni.

Mindannyian ott állunk a híd lábánál csak el kéne végre indulni,csak át kéne sétálnunk rajta.Nemcsak nekem...mindenkinek.

Bennünk rejlik minden, a szeretet, a tisztaság, a béke, a nyugalom, a kitartás,az erő...minden.

Talán naivnak tűnök vagy álmodozónak ha azt hiszem,egyszer mindenki eljut oda.

Megtalálja önnön boldogságát.Megtalálja önmagát.

Kívánom hát mindenkinek induljon el a hídon a saját elvarázsolt világába és fedezze fel a lelke igaz valóságát.Akkor kiteljesedik végre a világ és együtt lehetünk mindannyian, úgy ahogy megérdemeljük.


2010. január 6., szerda


"Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikünk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi."

Valóság vagy álom az igaz szerelem?
Mikor felteszik a kérdést, mik az elvárásaid?Milyen legyen az az ember akivel leélnéd az élted?
Hogyan tudhatnád a választ.
Persze mondhatnád, hogy szép legyen,okos, hűséges,megbízható,vicces stb.
Mondhatód azt is mit nem szeretnél...szinte mindenki ugyanarra vágyik.
Ilyen ember nem is létezik, hisz ha belegondolsz te magad sem vagy tökéletes, hát hogy válhatnál valaki társává ha ezt mások is így gondolják.
Senki sem az,te sem és én sem.
Mindenkinek meg van a maga "keresztje".
Egy dolgot tehetsz csupán, ha egy olyan embert szeretnél magad mellé aki olyannak fog szeretni amilyen te valójában vagy és azok a tulajdonságok amik ő benne rejlenek egyeznek veled.
Nem hiszek már abban, hogy az embernek ki kell egészíteni egymást.Hasonlónak kell lennie.Ha másért nem is, azért mindenképp hogy megértsétek egymást.
Hiszen tudni fogod mit miért is tesz,mit miért cselekszik úgy ahogy számára a leghelyesebb.Meg fogod érteni.Eleve nehéz a férfi-nő kapcsolat.Olyan mintha két különböző bolygóról érkeztünk volna és ha még az elveik és gondolkodásuk és teljesen eltérő az kemény dió.Nem mondom,hogy lehetetlen,de nehéz munka.
Fontosnak tartom,hogy tudjuk a másikat "elengedni", ezt úgy értem hogy élni hagyni.
Attól,hogy mostantól nem egyedül vagy az nem azt jelenti, hogy sziámi iker párként éled tovább az életed.
Első körben magadat kell felépítened.Olyannak amilyen valójában vagy.Boldognak kell lenned, hisz a boldogságot nem mástól kell, hogy várja az ember.
Ha megkeseredve találkozol vele, akkor tőle vársz el mindent és akkor csalódni fogsz.
Hogyan várhatnád el, hogy azzá tegyenek,mikor te magad sem tudod mitől lennél az.Ha tudnád nem lennél megkeseredve.
Még találni könnyű, de megtartani...
Olyan hamar feladják az emberek.Egyszerűbb elmenekülni és egy másikat keresni,mintha az jobb lenne.
Pedig a hibát először magunkban kellene keresni.Miért nem működik, min kellene változtatni.Sokan beleesnek abba, hogy rögtön a másikat okolják.Gondold át te miben hibáztál.
Tudnod kell mosolyogni és nem támadni.
Ha két ember igazán szereti egymást nincs olyan probléma amit ne tudnának megoldani.
Leülni és megbeszélni.
De ha ilyen könnyű lenne, hogyan jöhetsz rá, hogy valóban mellette-e helyed?
A választ én sem tudom, csak figyelek és a szívemre hallgatók.
http://www.youtube.com/watch?v=x1Y16sD03dI&feature=related

2010. január 3., vasárnap



Hhhhuuu.... mozgalmas és tanulságos délelőttön vagyok túl.
Sok minden megvilágosult bennem!
Tudom ami történt velem az elmúlt hónapokban kár rágódnom,de bevallom őszintén elcsesztem.
Elvesztettem a "lényeget".
Tudom,hogy egy valamit megnyertem viszont és ez nem kevés...megtaláltam önmagam.
Kellettek hozzá a sikerek és kudarcok, kellett a zuhanás le a mélybe.
Bevallom nem úgy teljesítettem mint amit elterveztem magamnak.
Saját magamat kellett legyűrnöm vagyis azt az embert akinek hittem magam és akit felépítettem az elmúlt 27 évben.
Nem jön ez könnyen senkinek,de soha nem hagytak egyedül.
Van mellettem egy ember akinek sokat köszönhetek.
Ott volt mikor harcoltam azért hogy sikeres legyek, teret hagyott mikor padlón voltam,hogy rátaláljak önmagamra és megvívjam a saját harcomat,mert ezt csak én..csakis én tehettem meg.
Tudta mit mikor kell mondani, tudta mikor kell békén hagyni és mikor van igazán szükségem rá.
Nehéz út ,amin még mindig haladok és haladni is fogok míg élek.
Fejlődnünk kell életünk végéig.
Nem gondoltam volna,hogy ekkora változáson megy át az életem.
Kinyitottam a kapukat és bejött rajta minden.
Sokszor viselkedtem őrült módjára,mert nem tudtam mit kezdeni a rám nehezedett valósággal.
De te ott voltál és itt is leszel mellettem tudom.Köszönöm neked!
Az ember kergethet illúziókat, várhat segítséget másoktól, de ha saját magunk nem vagyunk tisztába azzal, hogy miként is szeretnénk élni...akkor nem segíthet senki.
Ez egy folyamat.
Ki kell állnunk az álmaink mellett és hinnünk kell magunkban.
Mert te hiszel bennem, csak én nem hittem eddig.
Saját magamban.
Te megláttad azt az embert bennem, még ha néha homályos is volt a kép.
Nagyokat nyelek csak...
Annyi minden vár még rám, annyi boldogság, siker és persze fájdalom is.
Egy valami viszont nem mindegy, a hozzáállásom.
Hagyom magamat elveszni és tovább dagonyázni az általam megteremtett helyzetekben vagy felállok és végre élem a magam életét.
Tudom mit akarok.Sokszor mondtam már ezt és részben igaz is volt, de ezek csak sejtések voltak, olyan dolgok melyeket nem hittem el igazán.
Reménykedtem benne,de nem hittem el velem is megtörténhet.
Most már tudom.Kellett ez az idő ahhoz hogy felismerjem és ehhez kellettél te, az édesanyád és az a pár ember akitől folyamatosan tanulok.
KÖSZÖNÖM,HOGY VAGYTOK NEKEM!!!
"NEM AZ LESZ A BAJNOK AKI RITKÁN ESIK EL, HANEM KI SZÁZSZOR KERÜL FÖLDRE MÉGIS Ő ÁLL FEL!!!"
http://www.youtube.com/watch?v=YH_Bm033tlI

2010. január 1., péntek


Ma minden törlődik.
Új lappal kezdhetsz neki az jövőnek.
Hála isten.
Felejts el mindent és nyiss új lapot életed könyvében.
Mágikus erővel bír ma minden.
Kívánságaid és terveid magjait vesd el ma.Kezdj új életet.
Változtass azokon a dolgokon amik nem úgy szuperáltak életedben.
Teremts boldogságot,sikert és szeretetet életedben.
Szüntess meg minden fájdalmat,engedj el minden haragot és csak előre nézz.
Ez mindennek a kulcsa .... csak is előre!
Tiszta lappal!
Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!