Érezted már magad úgy, hogy teljesen feleslegesen küzdesz az életben?

Bármit teszel vagy mondasz érdektelenséget szül?

Sokszor elgondolkozom azon vajon van e értelme kommunikálni a külvilág felé.

Minden embernek meg van a saját kis világa, tele problémákkal, gondokkal. Nem tudnak már embertársaikkal is "foglalkozni".

Belefásultak a hétköznapok szürkeségébe...

Természetesen minden ember más és más. Én olyannak tartom magam aki szeret és elfogad. Szeretek adni és viszont kapni. Sajnos elvárásaim is vannak ezzel kapcsolatban, holott nem kellene hogy így legyen...

Vannak érzések melyeket sugárzunk magunkból ,pedig nem biztos hogy pont a megfelelő emberek felé irányítjuk azokat... de honnan tudjuk hogy ki az erre méltó, vagy ki az aki befogadó a szeretetünkre?

Tapasztalat? Fájdalom? Elutasítás?

Nem tudom!

Egy biztos, változni ezen a téren nem szeretnék, nyitott akarok lenni és befogadó, gyermeki naivsággal szerető és hát ha ennek az az ára hogy néha megsebeznek , néha fájdalmat okoznak is, akkor is vállalom és szeretek tovább...