2010. január 3., vasárnap



Hhhhuuu.... mozgalmas és tanulságos délelőttön vagyok túl.
Sok minden megvilágosult bennem!
Tudom ami történt velem az elmúlt hónapokban kár rágódnom,de bevallom őszintén elcsesztem.
Elvesztettem a "lényeget".
Tudom,hogy egy valamit megnyertem viszont és ez nem kevés...megtaláltam önmagam.
Kellettek hozzá a sikerek és kudarcok, kellett a zuhanás le a mélybe.
Bevallom nem úgy teljesítettem mint amit elterveztem magamnak.
Saját magamat kellett legyűrnöm vagyis azt az embert akinek hittem magam és akit felépítettem az elmúlt 27 évben.
Nem jön ez könnyen senkinek,de soha nem hagytak egyedül.
Van mellettem egy ember akinek sokat köszönhetek.
Ott volt mikor harcoltam azért hogy sikeres legyek, teret hagyott mikor padlón voltam,hogy rátaláljak önmagamra és megvívjam a saját harcomat,mert ezt csak én..csakis én tehettem meg.
Tudta mit mikor kell mondani, tudta mikor kell békén hagyni és mikor van igazán szükségem rá.
Nehéz út ,amin még mindig haladok és haladni is fogok míg élek.
Fejlődnünk kell életünk végéig.
Nem gondoltam volna,hogy ekkora változáson megy át az életem.
Kinyitottam a kapukat és bejött rajta minden.
Sokszor viselkedtem őrült módjára,mert nem tudtam mit kezdeni a rám nehezedett valósággal.
De te ott voltál és itt is leszel mellettem tudom.Köszönöm neked!
Az ember kergethet illúziókat, várhat segítséget másoktól, de ha saját magunk nem vagyunk tisztába azzal, hogy miként is szeretnénk élni...akkor nem segíthet senki.
Ez egy folyamat.
Ki kell állnunk az álmaink mellett és hinnünk kell magunkban.
Mert te hiszel bennem, csak én nem hittem eddig.
Saját magamban.
Te megláttad azt az embert bennem, még ha néha homályos is volt a kép.
Nagyokat nyelek csak...
Annyi minden vár még rám, annyi boldogság, siker és persze fájdalom is.
Egy valami viszont nem mindegy, a hozzáállásom.
Hagyom magamat elveszni és tovább dagonyázni az általam megteremtett helyzetekben vagy felállok és végre élem a magam életét.
Tudom mit akarok.Sokszor mondtam már ezt és részben igaz is volt, de ezek csak sejtések voltak, olyan dolgok melyeket nem hittem el igazán.
Reménykedtem benne,de nem hittem el velem is megtörténhet.
Most már tudom.Kellett ez az idő ahhoz hogy felismerjem és ehhez kellettél te, az édesanyád és az a pár ember akitől folyamatosan tanulok.
KÖSZÖNÖM,HOGY VAGYTOK NEKEM!!!
"NEM AZ LESZ A BAJNOK AKI RITKÁN ESIK EL, HANEM KI SZÁZSZOR KERÜL FÖLDRE MÉGIS Ő ÁLL FEL!!!"
http://www.youtube.com/watch?v=YH_Bm033tlI

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése