Tovább látok már a falakon, tovább látok a sűrű ködön és szállok.
Szállok a messzeségbe.
Alattam oly kicsinek tűnik minden...
Könnyűnek érzem magam, élvezem ahogy a szél alákap a szárnyaim alá és egyre gyorsabban szárnyalok.Becsukom a szemem és átjár a boldogság.
Végre szállok én is...
Oly szabadnak érzem magam, oly végtelennek érzem az erőm...
Nem tudom meddig tudnék itt maradni, talán örökké.Nem törődni semmivel és senkivel,csak magam vagyok.
Csak én és a boldogságom!
Soha ilyen örömet nem éreztem még!!!!
De tudom, hogy vissza kell térnem, be kell fejeznem ami még rám vár.Meg kell tennem, nem menekülhetek el minden elől.
Egyet tudok viszont,bármikor szárnyalhatok és ez a gondolt tesz igazán boldoggá...
Fent az égen, a felhők között...messze a távolba!!!!
Ahol igazán boldog vagyok!!!!