Híd az elvarázsolt világba...

Létezik egy hely,ahova mindannyian el szeretnénk jutni.Ahol boldogság és béke veszi körül az embert,mint a friss tavaszi szellő, mely körbe-körbe táncol és energiával tölti fel.

A fák, a virágok, a felhők,az állatok...mind-mind ontják belénk azt a fékezhetetlen erőt, ezzel táplálva a szívünket.

Az a sok féle, fajta ember...nyüzsögnek, zsongnak a végtelenben.Egyetértés és tisztelet uralkodik bennük.

Meghallják egymást, lelkük egy bársony szalaggal van összekötve,melyet a szeretet tintájával itattak át.

Sokan elindultak már megkeresni, sokan neki vágtak már a világnak,felfedezni ezt az elvarázsolt kis szigetet, ahol mindez megtalálható.Keresték a helyet ami majd megváltoztatja az életüket.De az életük nem állt másból csak állandó keresésből, bolyongásból és elhaladtak a lényeg mellett.

Egy időben én is elindultam, aztán rájöttem...

Teljesen mindegy merre indulok, északra-délre, keletre-nyugatra.

Ez a hely bennem van és benned és mindenkiben.Nekünk kell megtalálni.

Mindannyian ott állunk a híd lábánál csak el kéne végre indulni,csak át kéne sétálnunk rajta.Nemcsak nekem...mindenkinek.

Bennünk rejlik minden, a szeretet, a tisztaság, a béke, a nyugalom, a kitartás,az erő...minden.

Talán naivnak tűnök vagy álmodozónak ha azt hiszem,egyszer mindenki eljut oda.

Megtalálja önnön boldogságát.Megtalálja önmagát.

Kívánom hát mindenkinek induljon el a hídon a saját elvarázsolt világába és fedezze fel a lelke igaz valóságát.Akkor kiteljesedik végre a világ és együtt lehetünk mindannyian, úgy ahogy megérdemeljük.