Az írás felesleges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog.

Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette.