Kérdezem én: Mi az élet értelme?

Tudod a választ?

Én nem tudom pontosan, de egy valami biztos...

Csak gondolj bele, ha valaki mielőtt megszülettél elmodja neked hogy másból nem fog állni az életed mint felnősz egy adott családnál-ha szerencséd van akkor jó helyre születtél,mint én-

és a további életed azzal telik hogy reggel felkelsz és ledolgozod azt a napi 8 órát amit kiszabnak,aztán fáradtan hazamész és elvégzed otthon amit még kell,megfürdesz és leülsz a tévé elé...

Akkor meg akarsz majd születni?

Mert én nem,az biztos...

Ha előre megmondták volna hogy mire születek,akkor köszönöm inkább maradok!

Hiszen egy életnek nem erről kellene szólnia szerintem!

Sok ember imádja a családját, de nincs ideje rá...

Sok ember szeretne ezt és ezt csinálni de nincs se ideje se pénze rá!

Hát ez az élet?

Én csak magamra tudom lefordítani a dolgokat!

Reggel felkelek,elmegyek dolgozni, haza jövök a kis lakásomba megcsinálom amit kell és lefekszem aludni...ennyi...hát ez az élet?

Nem hiszem,nem hiszem hogy csak ennyi lenne...

Valami hibádzik a gépezetben!!!

Én miért nem érdemelném azt meg hogy azt csináljam amit szeretnék?

Nekem nem ez kell,hogy legyen az életem,mert ha ez lenne akkor elégedett lennék vele nem,akkor boldog lennék nem?

Vagy csak beletörödnék mindenbe...

Én nem fogok,ebben biztos lehetsz,mert nem ezt akarták onnan fentről adni se nekem se neked!

Első lépés,találd meg azt a célt,azt az életet amit élni szeretnél!

Én ezt teszem!!!Merek végre hinni abban,hogy nem csak ennyi az életem!

Sajnálom,hogy te nem mered ezt megtenni,de azt is tudom,hogy ez nem az én problémám lesz...

Az érzéseimet pedig meg kell élnem,bárki bármit mond is!

Az, hogy szeretsz valakit,az hogy szerelmes vagy valakibe ki kell adnod magadból!!!

Nem szabad emésztened magad és még véletelnül sem szabad,hogy a "mi lett volna ha" kérdés felvetödne benned!

Ezt nem másért kell megtenned, csakis magad miatt!!!

A te szívednek kell megtisztulnia az érzéstől amit átél!!!

Ha fájdalom,kétségbeesés,féltékenység és sok más negatívum van benne akkor megbetegszik igen hamar és egy falat épít fel maga köré, amit igen nehéz lebontani.Van hogy egyesével kell neki állni,van hogy buldozerrel tudsz neki esni...ez mind tőled függ!!!

Én büszke vagyok arra amit elértem saját magammal szemben és ezt csak magamnak köszönhetem hiszen hiába mondanak nekem bármit az emberek ha én nem nyitok egy ajtót feléjük!

Büszke vagyok arra, hogy meg tudom élni végre az érzéseimet és fel tudom válalni őket!

Bízni pedig addig fogok mindenkiben amíg az ellenkezőjét nem mutatja felém,legyen ez szemtől szemben vagy a világ másik részéről!

Én tudom mit hihetek és mit nem, a szívem érzi...Ha becsap, akkor engem csap be és nem mást...attól még az érzés ég bennem és nem szünik!!!

Halandó vagyok,mint mindenki más, ezért hibázhatok is...de haeleve elvetem a boldogság aprónyi lehetőségét is akkor mi lesz?

Ismét szenvedés és magány?

Hát köszönöm nem,nekem arra már nincs szükségem!

Igen, én szerelmes vagyok,egy fiúba, egy mosolyba, egy szempárba,egy mondtába, egy érzésbe...

Ő belé!

És ha azt állítod nem ismerem, akkor tévedsz, mert a lelkét ismerem!

A lelkét ami magával ragadott engem!