2009. szeptember 11., péntek

Vágytam...
Vágytam mindig is arra az érintésre amit te tudsz adni nekem...
Valamiért elmaradt mindig...
Lehet, hogy én voltam túl gyáva hozzá, lehet hogy te voltál túl messze hozzám...
A lényeg, hogy elmaradt!
Vágyom rád,vágyom arra, hogy végre mellettem légy és csak nézzek mélyen a szemedbe!
Érezzem azt az ősi erőt ami az utamba sodort téged,hiszen nincsenek véletlenek!
Te megtaláltál és én észrevettelek téged!
Ritka pillanatok egyike ha két ember az adott pillanatban ráérez egymás rezgéseire!
Vágyom Rád!
Nem tehetünk róla, csak sodornak az érzések...messzire!
Nem is akarok ellenállni, túl sokszor parancsoltam magamnak nem-et!
Félelem, a legnagyobb fájdalom amit okozhatsz saját magadnak!
Ha a félelem az ami eluralkodik rajtad nem lesz teljes az életed!
Törd át saját gátjaidat és élvezd végre a szerelmet,mely át járja tested és minden porcikád azt kiálltja...vágyom rád...örökre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése