Nem értem...

Nem értem az embereket...

Nem értem a "barátaimat"...

Mi a baj?

Mindeki csak mondja, de nem nekem!

Senki sem áll ide elém, csak lödözik a nyilaikat jobbra-balra hátha valakibe beletalál a nevemmel ellátott nyílvessző...

Nem értem...

Azt mondják megváltoztam, igen megváltoztam...

Vette bármelyik is a fáradtságot és megnézte pontosan mitől is???

Csak vannak elképzeléseik, de egyik nem nézett bele az életembe mostanság, csak ítélkeznek, ahelyett hogy végig kisérnék egy utamat...

Én fordultam el?

Lehet...

Sajnálom,hogy nincs arra időm hogy hívogassak mindenkit úgy mint azelőtt...kicsit én is beleuntam abba, hogy keressem őket,mert ez fordítva nem nagyom működött...

Egy barát nem azért barát,mert mindennap melletted van...Egy barát attól barát, ha hetek,hónapok,évek múlva is felhívhatod és tudod számíthatsz rá...

Azt hittem nekem is van ilyen...

Olyan emberekről beszélek most akik közel álltak hozzám és azt hittem én is közel állok hozzájuk, de tévedtem...

Ha azt a tiszteletet nem kaptam meg tőlük,hogy belenézzenek az életembe,belelássanak egy olyan életbe ami nekem fontos akkor tényleg nincs miről beszélni!!!

És erre nem válasz az ,hogy "engem ez nem érdekel"

Nem is kérte senki,hogy érdekeljen...

De mi nem érdekel?Tudod?Honnan?Eljöttél egyszer is megnézni mit csinálok pontosan?Ismered azokat az embereket akik mellettem vannak?

Sajnos a válasz mindenre:NEM!

Erről nem én tehetek,nem én voltam érdektelen...Ezek után senki ne várja el tőlem,hogy 100%-an mellette álljak, hiszen nem tudok!

Remélem ezzel nem bántok meg senki,hiszen mindennek meg van az oka!

Én sem vagyok,tökéletes, sőt nekem is vannak hibáim és lesznek is...

Csak egy dologba gondoljatok bele,miyen voltam előtte...kemény,káromkodó,erőszakos és bár vicces és nagyszájú,de mit lepleztem vele,csak abba gondolj bele..

Nem voltam boldog,magányos voltam...lelkileg!

Jutottam egyről a kettőre-minden téren gondolom...

A válasz nem,bezárkoztam itthon, lehet hogy te nem ezt láttad,de akkor nem láttál bele a lelkembe,teljesen összevoltam zavarodva...Nem találtam a helyem

És most hogy itt vagyok,lehet ezt egy fiúnak,egy érzésnek megköszönni,de a lényegen nem változtat..megtaláltam önmagam és végre boldog vagyok!

Míg nem látsz ebbe vele, addig ne ítélkezz!!!

Remélem mindannyian megértitek ezt egyszer, ha nem az se baj!

Tiszta szívvel kívánom azt, hogy legyetek ti is boldogok!

Viki