Mese az elmúlt szerelemről...

Egyszer volt, hol nem volt...

Élt ezen a nagy világon egy fiú és egy lány kinek egy adott pillanatban egybefort a pillantásuk, megperzselődtek a másik közelségében és onnantól kezdve nem tudták elengedni egymás kezét!

Mentek mendegéltek az általuk boldognak vélt kis útukon...

Mindent megértettek amit a másik gondolt,mondott és mutatott...

Minden érzés ami elöntötte a szívüket valós volt...igazi!

Egybefort a testük a lelkük...

De eggyel dologgal nem számoltak...a hétköznapok nehézségeivel!

A csatákkal miket meg kellett volna vívniuk egymásért...

Talán, mert túl fiatalok és éretlenek voltak...

Talán mert megijedtek ezektől a hatalmas érzésektől amit a szívűk diktált...nem tudom!

De egy biztos...elengedték egymás kezét, és nem volt visszaút!

Nem beszélték meg a problémákat,nem akarták megérteni a másik mozdultait,érintéseit!

A szerelem mely átjárta szívűket csak a bánat és keserűség nyomait hagyta maga után...

Egyszer csak azt vették észre hogy távolodnak...már nem közös az út amin elindultak, már nem értik meg amit a másik üzen feléjük!

Nem volt harag,nem volt veszekedés csak néma és végérvényes elszakadás...

Elengedték egymás kezét...A fájdalom ott maradt, a szerelem elszállt!

Két ember találkozása lehet a világ legszebb és legnehezebb találkozása, ami a fellegekig röpíthet és a mélybe ránthat, csak te lehetsz az aki eldönti hová is indultok el és merre visz az utatok!

Azt kívánom légy boldog és találd meg azt akivel szárnyalhatsz, akivel fent járhatsz a magasban, mert annál nincs szebb és boldogabb érzés-e világon!!!