A babilóni fogságba hurcolt zsidók a számüzetés keserű hetven esztendeje alatt sem feledkeztek meg hátrahagyott, elpusztult fővárosukról: "Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb-kezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!" A "két folyam partján" letelepített zsidók többsége Jeruzsálem pusztulása ellenére sem hitte el, hogy Isten megbánta volna Salamonnak tett ígéreteit. Nekik volt igazuk: "Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel" – üzente nekik az Úr Zakariás prófétán keresztül .
Végül a perzsa birodalom feje, Kürosz, 538-ban kiadott rendeletében engedélyezte a babilóniak által fogságba hurcolt népek és isteneik hazatelepítését. Kürosz egyik feliratán olvassuk: "Jeruzsálem városától kezdve Assur és Susán városáig, Agadéig, Esnunak földjéig … a Tigris folyón túl fekvő szent városokig, amelyek (isten) lakásait régen alapították, az isteneket, akik bennük laktak, helyükre visszavitettem, örök lakást adtam nekik. Az összes embert összegyüjtöttem, lakóhelyükre visszatelepítettem."

A Folyamköz történetének újabb fejezetében az eddig csak szórványosan jelen lévő árja rassz, a perzsák is kiterjesztik nyugati, dél-nyugati irányban hatalmukat. II. Nagy Kürosz (óperzsául Kurus, Kr. e. 590-530. élt, 559-530. uralkodott) először meghódítja és országához csatolja a Méd Birodalmat, majd diadalt arat Lüdia és az Újbabyloni Birodalom felett. Ő az ún. Achemenida-dinasztia korai tagja, a Perzsa Birodalom megalapítója. Szinte minden hadjáratából mint diadalittas győző érkezett haza. Egyetlen alkalommal szenvedett megsemmisítő vereséget, éspedig a szkíta masszagéták ellen a Szir-Darja folyó mellett.