„egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított, és emiatt Dzsiddija (Szkítia) országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből. ... húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte (ezt a sereget). Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött.”

Azt a történelmi helyzetet kell tehát azonosítanunk, amikor egy hun-utód nép Perzsia szövetségeseként Bizáncot támadta, miközben egy nagy erejű támadás miatt végül a Kárpát-medencébe vonul.

Az időpontot Perzsia és Bizánc ellenségeskedései határozzák meg: ilyen harcokra 527 és 532, valamint 540 és 545 között került sor. Perzsiát ekkor Kavád (488-531) és fia, Kürosz (Khoszrau Anosirván, vagy Nusirván, 531-579) uralta. Az ő nevük szerepel Keve és Keár alakban a magyar krónikák királylistáiban is. Kavádot a hunok ültették vissza a perzsa trónra, Kürosz pedig avar anyától született. Mindketten a heftalita Hun Birodalomnak (azaz Szkítiának) adóztak. Tabari és a Derbend Náhme szerint Kürosz alapította a kaukázusi Madzsar várost, a török források pedig azt állítják: Küroszról maradt reánk a Szent Korona . Ezek a kapcsolódási pontok arra utalnak, hogy jó nyomon járunk.

506 és 557 között a Kaukázus északi előterében, de részben a Kaukázuson túl is, a szabírok az urak . E helyzetnek a türkök 557 körüli támadása vet véget, de ugyanezen türk támadás pusztítja el a heftalita Hun Birodalmat is. A heftalita Hun Birodalomból menekülő avarok a kelet-európai sztyeppén egyesülnek a szabírokkal s vélük vonulnak a Kárpát-medencébe.

Látható, hogy a hunoktól az avarokon át Árpád honfoglalásáig ívelő szabír történet adja meg a választ arra a fenti kérdés, hogy milyen (azonos nyelvű) népek Kárpát-medencei találkozását említheti a TÜ.

A forrásokból az is kiderül, hogy a szabírok és az avarok egyaránt a heftalita Hun Birodalom népei voltak eredetileg. A szabírok azonban az avaroknál korábban indultak el nyugatra: Atilla idejében megjárták a Kárpát-medencét, Kürosz (Nusirván) idejében pedig a Kaukázus vidékén tanyáztak.

Kürosz írja az Intelmeiben, a Karnamag VI. és IX. epizódjában, hogy 53 ezer türköt (köztük húszezer igen jó lovast!) telepített le Alánország határán, valamint Azerbajdzsánban és a mervi oázisban. Hét törzsre osztotta őket és kagánokat jelölt ki föléjük. Ezzel függ össze, hogy Kavád és Kürosz egyik legfőbb bizalmasa, a vallási bonyodalmakban és politikai villongásokban nagy szerepet játszó Zabergán „szabír kán”, az 526-ban a bizánciak ellen küldött perzsa sereg nesztoriánus vallású vezére volt. Mivel Kürosz 542-ben lefejeztette a nesztoriánus egyház fejét, Zabergán és szabírjai elhagyják Iránt.