Nekem egyedül!
Bármi jó vagy rossz dolog is ér az életemben azt magamnak köszönhettem, hiszen én engedtem hogy ez történjen!
Én nyítottam ki neki az ajtót és ezért nem hibáztathatok senkit!
Ha megkérded mit is érzek valójában?
Dühöt, csalódást, haragot?
A válasz nem!
Még mindig szerelmet!
Csak egy másik oldalát...tudom ez az érzés igazi!Bárki bármit mondjon is!
Nem vagyok már tizenéves fiatal fruska...
Az érzés valódi, ez ellen nem tehetek semmit...és hogy elmúlik-e?
Majd kiderül...erre nem tudom a választ, de a szívem azt súgja fájlon bennem, hogy nem, ez megmarad örökké!
Így hát élem az életem tovább és hiszek abban egyszer boldog leszek én is!
Találok olyat ki elhomályosítja bennem ezt az érzsét, de kiírtani nem fogja soha!
Bár azt mondják, csak akarni kell, hát én akarni fogom...
Ezt magamnak megígérhetem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése