Az embernek jót tesz néha az egyedüllét.
Ilyenkor kénytelen szembenézni önmagával.
Nem mindig felemelő érzés.
Mikor a gondolatok nem hagyják aludni.
Kénytelen vagy végig "nézni" a tetteidet.
És megvilágosulsz.
Atya Isten, mit tettem...
Milyen hihetetlen hülyeségekre képes az ember mikor elveszti a fejét...
A meggondolatlan lépések,a felesleges erőlködések...
Hihetetlen mennyire bonyolultá tudjuk tenni a saját életünket és legfőképpen mekkora fájdalmat tudunk okozni magunknak.
Szeretünk szenvedni,akár ok nélkül is.
Ha egy külső szemlélő szemszögéből tudod nézni magad rájössz a hibáidra.
Azokra a téves képzetekre amiket bemagyaráztál magadnak.
Sokkal másabb lesz minden,mintha egy lámpát kapcsoltak volna fel a fejedben.
Atya Isten...
Jók az ilyen esték,egyedül...csak én és önmagam.
Semmi színjáték,nincs hova menekülni.Farkasszemet nézni múltaddal,jeleneddel és meglátni a jövődet.
Mindenkinél eljön ez a pont.Beismerni a tévedéseket és túllépni rajtuk,mert ezekbe a "börtönökbe" mi zártuk magunkat,mégpedig úgy hogy a kulcs végig ott volt a zsebünkben.
Erre jók az ilyen esték,hogy kénytelen légy szembenézni önmagaddal...és elengedni a múltadat.