Volt egy álmom az éjjel.Egyedül álltam egy síkság közepén, körülöttem a kopár táj.
Felettem vihar felhők,az ég dörgőt és villámok cikáztak a fejem felett.
Féltem!Egyedül voltam!
Nem volt senki akit hívhattam volna,hiába kiabáltam segítségért.
Mikor felkeltem tudtam hogy a belső félelmeim törtnek a felszínre.
Nemcsak a magánytól való félelmek ezek,inkább azt mondanám, hogy a lelkemben lévő fájdalmak és a kín szavai voltak ezek.
Lehet az ember erős és le kell tudni győzni magában a benne rejlő aggodalmakat.
Figyelned kell a jelekre,az ösztönöd nem fog becsapni.
Tudom mit kell tennem és hogy hová tartok.Nem az az ember bátor akinek nincsenek félelmei,hanem aki szembe tud nézni velük.