Álmosvölgy legendája
Sokszor megjelent ez a fejemben és mikor utána kerestem, egy elég érdekes történet rajzolódott ki előttem.
Aztán rájöttem,hogy nem ezzel kapcsolatban szeretnék írni,de a címben benne van a lényeg.
Sokan élünk ezen a földön és sokan éljük úgy az életünket hogy "alszunk".
Egy félig ébrenléti állapotban.
Talán ebbe menekültünk az igazi élet elől.
Úgy gondoljuk ez sokkal "nyugodtabb" élet lehet.
Bezárkozunk.Becsukjuk a kapukat,ajtókat,ablakokat.Vándorolunk és éljük azokat az erkölcsi normákat amiket ránk aggattak.
Megszabták hogyan és mi szerint éljünk.Mi pedig követjük az általuk helyesnek mondott igéket.Talán mert így egyszerűbb...

De lehet-e így teljes az életünk?
Átélhetjük-e az igazi boldogságot,szeretetet vagy ami a legfontosabb a szabadságot.
Jó lenne ha minden ember rájönne erre és érezne magában annyi erőt hogy "felébredjen" végre. Nem mondom, hogy minden ébredés egy felhőtlen és örömökkel teli élmény.Kemény pofonokat kaphatunk és sokszor el is eshetünk,mint mikor a vihar kicsavarja az éledező hajtást a földből vagy elveri a jégeső és ő ott marad fáradtan és csapzóttan a hideg és nyirkos valóságban.
Rájöttem arra,hogy segítőkre van szükség,olyan emberekre akik azért születtek erre a világra, hogy fényt vigyenek emberek életébe.
Ha találkozol velük szerencsésnek mondhatod magad, de még szerencsésebb vagy,ha nyítottá válsz a tanításukra és a fejlődés útjára lépsz az ő segítségükkel.
Ha hozol egy döntést és kitartasz mellette,mindegy hogy mi történjék is körülötted.
Hiszem azt, hogy vannak ilyen emberek.
A fény gyermekei, akik világosságot hoznak el az életünkbe.Egy valamit viszont jól jegyezz meg.Az út amin elindultál a te utad,nem az ővék,neked kell végig menni rajta...A segítőnek az a "dolga", hogy bátorítson, pofon vágjon, elmenjen vagy épp a kezedet fogja.Menni viszont neked kell!