2009. december 5., szombat







A lány és a megvilágosodás:
A lány elindult a hosszú útra.
Még nem tudta hová is indult igazán,mi vár még rá, de abban biztos volt, hogy megtalálja a választ kérdéseire.
Ahogy ment lefelé a kristályokkal díszitett fehér lépcsőn, oldalán egy aranytok, tele nyíllal jelent meg, amit magára akasztott,bár maga az íj nem volt kezében.Csodálkozott is, miért kapta, hisz így használhatatlan eszközként tekintett rá.
Miután leért a lépcső aljára egy hatalmas kaput pillantott meg,érezte hogy az ajtó a nevén szólítja és arra készteti hogy lépjen be rajta.Közelebb lépdelt hozzá és az kitárta hatalmas szárnyait.Hirtelen szikrázó fények vakították el a lányt,alig tudta nyitvatartani a szemét.Egyszer csak egy erő ragadta el és szippantotta magába.
Mikor újra kinyitotta a szemeit a kapu másik oldalán találta magát a felhők között.
Arany fények járták körül a testét,néhány fénynyaláb egészen a szívéig hatolt és perzselően égette azt.
Ekkor megpillantott egy piramist a mélyben az erdő közepén.
Érezte hogy le kell jutni oda, de hogyan?
Segítségért fohászkodott, majd hatalmas szárnycsapások hangjára lett figyelmes és egy tűzmadár szállt le mellé.
Kérte üljön fel rá ő odavezeti.
A lány, bár félt egy kicsit, engedelmesen a madár hátára merészkedett és így szállt a felhők kusza tengere alá.
A piramis lépcsőjére rakta le a tűzmadár majd elköszönt tőle.
Bátor lánykánk elindult a bejárat felé, léptei lassúak és visszafogottak voltak.Nem tudta mi vár még reá.
Belépvén a terembe négy angyal vette körül kik erőt adni jöttek neki.
Kezüket a fejére tették,ekkor szélvihar kerekedett és a lány felemelkedett, az erő volt az ami átjárta testét.
Boldogság töltötte el szívét.Az összes fájdalma köddé vált, érezte hogy teste, szíve és lelke megtisztult.
Így indult tovább az útján.
Séta közben egy tisztásra ért,ahol a szivárványszíneiben pompázó rózsák vették körbe, békére talált.Érezte hogy szeretet költözik a szívébe.
Mikor halk suttogást hallott a távolból, egy vén tölgyfa hívogató szavaira lett figyelmes.
Elindult hát a hangok irányába.
Oly ismerős tájon járt, öleléssel köszöntötte régi barátját,majd a fa tövébe kuporodott és hallgatta a tölgy bölcs szavait.
Azt ígérte neki,megmutatja azt a lényt aki a segítségére lehet az életének útján,aki végég kíséri és mellette lesz jóban-rosszban, kinek erejét,bölcsességét magára kell húznia,ahhoz hogy boldoguljon.Ekkor játékos dallamok csendültek fel.
A lány felpattant és táncra perdült,a fű, a virágok követték mozdulatait.
A tölgy gyökerével taposta az ütemet, egy szatír jelent meg a fák közül és énekelte nekik a pattogós dallamot.
Nagyon vidámak voltak,mintha a lányt ünnepelték volna,ki végre eljutott hozzájuk, végre megtalálta őket.
Majd a fák kettéváltak és egy kentaur ugrott elő és elindult felé.
Járása kimért és határozott volt.
A lányka összerezzent, de érezte hogy nincs mitől tartania.
A kentaur odaért hozzá és bemutatkozott.
-A nevem Talos.
Azért jöttem,hogy átadjak neked valamit és biztosítsalak arról, hogy melletted leszek egészen addig míg szükséged lesz a tanításomra.
Ekkor egy aranyíjat adott át.
A lány megértette miért is nem volt meg neki, miért csak most kapta meg.
Az eszköz már a kezében volt a céljai eléréséhez, de még nem állt készen arra, hogy megfelelően fel is tudja használni.
Ehhez a kentaur kellett, az ő bölcsessége, ereje.
Nagyon hálás volt neki.
Felpattant a hátára és együtt futottak a végtelennek tünő hegyek s völgyek között.
Az a szabadség amit akkor érzett semmivel sem volt mérhető.
Mikor visszatért a tölgyhöz,búcsút vett barátjától aki megölelte őt.
-Mindig itt leszek ha szükséged lesz rám, ezt ne feledd.
A lány megköszönte és elindult az ösvényen,be a fák közé, míg egy fehér kápolnához nem ért.
Kinyította ajtaját.Bent fényesség fogadta.
Pici tündérek jelentek meg kik fehér és rózsaszín szirmokat szórtak rá, miközben ő körbe-körbe forgott.Rózsaszín szalagot kötöttek derekára és virágokból kötött koronát helyeztek rá.
Boldog volt.
Majd egy angyal jelent meg, az őrangyala.
Leültek az oltár elé és szortították egymás kezét, mitha ezer éve nem látták volna egymást.Nyakában egy gyönyörűen világító rózsaszín szívmedál lógott,mit a lány nyakára helyezett.
-Csakis a szívedre hallgas, a szíved mindig megmondja neked mi a helyes út.
Megmutatja neked mit kell tenned.Hallgas rá.
Ezt a tanácsot kapta a lányka, ki olyan szeretetet érzett mint még soha.
Megköszönte őrangyalanak szavait és visszaindult az úton.
Elhaladt a tölgy mellett, a piramis mellett, felült a tűzmadárra.Felszállt a kapuig majd a lépcsőn felfelé.Rengeteget kapott az úton.
Legfőképpen választ a kérdéseire.
Nem voltak benne kétségek afelől mit is kell tenni.Vidám,erős, kiegyensúlyozott és legfőképpen önmaga volt.
Végre megtalálta önmagát.
Ennél nagyobb kincset nem is kaphatott volna.
Az a sok kétség és fájdalom, az a sok értelmetlen kérdés mind elszállt belőle.
Tudta mit akar és hogyan viheti végbe.
Ha elakadna az úton tudja kire számíthat, ki fog mellette állni.
Hát így találtam meg saját magam, így éltem át a csodát és világosodtam meg.
Így értettem meg mi célt is szolgál az én életem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése