2009. december 4., péntek


"Iskolai tapasztalatok"...
Sok mindent tudnék ehhez a témakörhöz írni,de ami eszembe jut elsőre azok az ott nem töltött órák voltak.
Nagy csibész hírében áltam ami az iskolai hiányzásaimat illeti, de valahogy ügyesen- erre a szüleim nem igazán jöttek rá- mindig kijátszottam a felsőbb vezetést, egy igazi zseni voltam.Nálam jobban senki nem hamisított aláírásokat és különböző kifogásokat amik miatt nem "szabadot" suliba jönni.
Ezt azért a leendő gyermekeimnek nem fogom elmondani.Most már nem vagyok olyan büszke a tetteimre...
Egy álmos hajnali ébredés alkalmával-hiszen ki szeret korán kelni-, mikor alig tudtam kikelni az ágyból, eldöntöttem hogy a napomat nem a számtan rejtelmeivel és nem is történelmi alakok hősteteinek dícsőítésével töltöm, hanem inkább itthon maradok és élvezem hogy egyedül lehetek és azt csinálhatok amit akarok.
Minden szépen indult, mint minden reggel.
Még el is indultam,-mert persze a látszatot fent kellett tartani-egészen a buszmegállóig, ahol olyan vidáman integettem szüleimnek akik elmentek mellettem-mert hát én most nem kocsival megyek, mint szoktam hisz jönnek most a barátnők is-aztán mikor kikanyarodtak a sarkon 180fokos fordulattal irányt váltottam és irány haza a kis szobámba.
A stratégiám lényege,hogy ha bármi is történik én nem vagyok otthon,tehát ajtó bezár és fel a szobába.
Valami rejtekhelyre is szükség volt, ha esetleg úgy hozná az élet és menekülnöm kell.
Erre megfelelő célnak bizonyult a nagy szekrényem, elpakoltam benne, hogy legyen hely az elbújásra, bár tudtam hogy nem lesz rá szükség.
De mit ad Isten, pont aznap, pont akkor mikor a könyvem kedvenc részénél tartottam, hallottam hogy megáll egy autó és láttam az ablakból hogy az apukám érkezett meg....
Mint a nyúl kinek puskacsövet tartanak a fenekéhez másztam be a szekrénybe...
Csak füleltem és füleltem...talán ki kellett volna próbálni ezt a búvóhelyet mielőtt ez mellett döntök...alig fértem el,elég kényelmetlen testtartásban ültem bent órákon át,mert a félelmem nagyobb volt és nem mertem kijönni hátha még otthon van.
Aztán mikor már teljesen elviselhetetlen volt a fájdalom a lábaimban ,szinte úgy estem ki,kerül amibe kerül, nem bírtam.
Ahogy kint voltam egy árva hangot sem hallottam-kiderült hogy csak pár percig jött haza apu,mert itthon hagyott valamit.Én balga meg órákig kuporogtam egy szekrényben ahol annyi hely sem volt hogy a fejem felemeljem...
Megkaptam a büntetésem fentről...és mi a tanulság?
Többé nem lóghatok?
Nem..az biztos nem!Megértettem hát mit kell csinálnom.
Többé nem is másztam be a szekrénybe, a másik búvóhelyem az ágyneműtartó lett:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése