Gyerekkori kalandok!
Egyre több emlékem jön elő.
Ha belegondolok abba, hogy milyen eleven és találékony gyerek voltam...hát...
Ha egyszer ilyen lányom lesz,mint amilyen én voltam felköthetem a nadrágom.
Történt egyszer, talán úgy 11 éves lehettem, már "felsős", hogy önállóságomat bizonyítsam készítettem egy tervet...
Mindig is szerettem volna eljutni a barátnőmhöz aki messze lakott tőlünk.
Kaporó jött az eset, hogy beteg volt és mivel el akartam menni hozzájuk így nem is volt kérdéses hogy itt az idő.
Persze a szüleimnek nem szóltam úgy sem engedtek volna, hiszen busszal jutottam volna csak el hozzájuk többszöri átszállással.
Pontos tervet készítettem, tudtam hogy a szüleim mikor érnek haza,telefonunk akkor még nem volt így tudtam hogy azt sem fogják észrevenni, hogy nem otthon töltöttem azt a pár órát, kiszámoltam mennyi időm van a haditerv véghezviteléhez, pontosan melyik busszal jutok el a célhoz.Vége volt a sulinak, Vikike még suliba indulás előtt összeszedte az aprókat-amiből kikerült a jegy és persze a kedvenc csokink- és útnak indult...Csak úgy döcögött a busz fel a kanyargós utakon, külön élmény volt ez nekem hiszen nem nagyon utaztam ezelőtt ilyen a járgányon.
Szépen meg is érkeztem hozzá, nagyon boldog volt, mentek az élménybeszámolok, kivel mi történt az elmúlt pár napban.Játszottunk, énekeltünk és csokit majszoltunk.Aztán elérkezett az idő a hazaútra.
Büszkeség töltötte el szívemet miközben sétáltam a házunk felé, nyugtáztam magamban hogy annyira ügyes vagyok hogy így összehoztam mindent 11 évesen önállóan eljutottam Bettihez...persze egészen addig míg be nem fordultam az utcában és édesapám állt az ajtónál(előbb hazaért,mert elengedték),már messziről integetett, hogy bajban vagyok.
Huha, mint egy gyámortalan kis őzike osontam be a házba és- mivel "őszinte" gyerek voltam- elmeséltem mindent.
Hát kaptam a fejemre tisztességgel.
Nagy butaság volt.
Akkor jó ötletnek tünt,de így visszagondolva bármi lehetett volna...
Nem voltam egy félénk gyerek az biztos.
Ezúton is szeretném nekik megköszönni a mérhetetlen türelmüket.