Életút

Az életút "kiválasztása" nagyon nehéz feladat.

Kicsi korunk óta bennünk vannak bizonyos késztetések, melyekre, ha ösztönösen figyelünk rájöhetünk a "kapott" feladatunkra!

Persze felismerni a jeleket nem könnyű.

Hogy miként is lehetséges ez?

Ha visszatérsz gyermekkorod azon szakaszába és megpróbálod felidézni magadban mik is voltak azok a "témák" amik elinditottak benned valami megfoghatatlan érzést.

Segítségedre lehet ebben egy olyan visszavezetés,meditáció, mellyel felhozhatod ezeket a rég elveszetnek hitt emlékeket.

Velem sem történt ez másként, én is kaptam egy "kis" segítséget...

Ami ez után történt engem is meglepett!!!

Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy szembenézzek a bennem rejlő erővel és az ezt hátráltató félelmekkel.

Bár mindig is tudtam tudatalatt, hogy valamit nem úgy csinálok az életemben, mint ahogy kellene, hisz nem voltam boldog és kiengyensúlyozott ember.

Márpedig aki megtalálja "hivatását", -még ha az nem is teljesedett be teljesen- tudja mi felé tart, annak minden adott a számára teljes élethez.

Ennek felismerésében nagy segítségemre volt a szellemi vezetőm.

Nem találkoztam még vele, beszélni beszéltem már vele, de ilyen formában még nem jelent meg nekem, tisztán láttam és hallottam őt.

Egy nagyon szép helyen várt engem, egy réten voltam,körülöttem tele volt rózsákkal minden és ezek illata elbódította elmém.

Béke és nyugalom árasztotta el testem és lelkem.

Ő várt rám egy fehér padon.Kérte,hogy menjek oda hozzá és üljek le.

Nagyon kedves volt, hihetetlen bölcsesség sugárzott belőle.

Kértem őt, hogy segítsen, mutassa meg milyen "rejtett" tehetség, erő van bennem.

Kértem, hogy segítsen arra választ kapnom, hogy jó úton haladok-e...

Ekkor ő az egyik kezét a szívemre, a másikat a torkomra rakta.

-Még nem vagy kész, fejlődnöd kell!

Higgy végre magadban!Engedj a benned lévő erőnek!

Mosoly tükrözödött az arcán,oly szeretettel mondta-e szavakat nekem.

Rájöttem, hogy gondolataimat még nem tudom olyan formában átadni,mint ahogy szeretném.

Még mindig nem értettem, hogyan is tehetném meg mindezt, mit is akar tőlem...

Majd történt valami.."látni" kezdtem..látni az előző életeimet.

Különös képek jelentek meg, hol az embereket vezettem ki a nyomorból a jólét felé, hol embereket gyógyítottam...de a lényeg a szeretet és a segítség nyújtás volt.

Az emberekért éltem, azért hogy megmutassam nekik a jobb élet lehetőségét.

Sőt ami számomra még "ijesztőbb" volt-ha lehet így fogalmazni- a jövő megjelent előttem egy pillanatra.

Egy színpadon álltam, több ezer ember előtt és beszéltem.

Segítettem nekik, megérintettem őket a mondandómmal.

Könnyeket csalt a szemembe ez a fantasztikus érzés.

Még világosabbá vált minden, mikor egy ajándékot nyújtott át nekem: egy arany tollat!

Rájöttem, hogy írnom kell, az írás az amiben kiteljesedhet az életem.

Meglepő emlékek kezdtek el kavarogni bennem, eszembe jutottak gyermekkori versek, történetek miket akkor írtam,de valahogy minden abbamaradt azon életszakaszomban.

De miről is írjak pontosan?Kérdeztem tőle.

A válasz csak annyi volt:

-Írj!A kulcsot már megkaptad, az eszköz a kezedben.Tudni fogod!!!

Mindent amit meg akarsz osztani az emberekkel, ne tartsd magadban!

Légy végre szabad!Higgy önmagadban!

Nem egyszerű feladat!

Tehát nincs más dolgom, csak hinni önmagamban és írni...megteszem és amint késztetést érzek rá leírom...

Leírom boldogságom,bánatom, egészségem, sikerem, bukásom, szenvedésem és átélt gyönyöröm minden pillanatát...hiszen így teljes az életem, az út az ami boldoggá tesz,legyen az bármilyen, a lényeg hogy az enyém!

Megmutatom azt a kulcsot ami a jobb élet eléréséhez vezető legcsodálatosabb út lehet és kívánom, hogy minél több embernek megnyíljon a szíve!Merjék elhinni és élni a teljes életüket ami valójában megadatott nekik.Ezt kívánom tiszta szívvel.

Remélem tudok nekik segíteni,pont úgy ahogy "mindig" is tettem.