2009. november 24., kedd


"Üres az út, társam a csend,velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
De még úton vagyok, te is láthatod.
Még mindig csábít, hív a táj,még int felém a napsugár.
Pedig már megváltoztak rég a városok,
De az emléke él,csak a szép emléke él.
Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom.
Látod már megint indulok, egy helyben állni nem tudok.
Pedig már egyre többször elfáradok;
De még úton vagyok, te is láthatod
Tudom, nem várnak barátok,ismerőst már nem találok.
A régi utcákat sem találom én, mondják:
Lebontották rég,látod, szétesik a kép.
Csak a dalom emlékszik rá jól tudom.
Hol az a bódé, ami a sarkon állt,virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?
Még mindig csábít, hív a táj,még int felém a napsugár
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése