A köteledbe kapaszkodok,
Tíz méterrel a föld felett,
És hallom amit mondasz,
De egy hangot sem hallathatok.

Elmondod, hogy szükséged van rám,
Aztán elmész, és levágsz, de várj,
Azt mondod, sajnálod,
Nem hitted, hogy megfordulok és azt mondom,

Már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.
Azt mondtam, már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.

Tennék még egy kísérletet, elviselnék egy csalódást,
Bevállalnám érted,
És kellesz nekem, ahogy a szívnek kell a dobbanás,
De nincs ebben semmi újdonság, igen, igen.

Vörös tűzzel szerettelek, most kékre vált,
És azt mondod, sajnálod, akár az angyal,
Akiről a menny elhitette velem, hogy te vagy,
De félek,

Már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.
Azt mondtam, már túl késő bocsánatot kérni, már túl késő.

http://www.youtube.com/watch?v=O_3XRx8EnuI&feature=related