Szétfoszlott a színes köd,
Szépíthetjük, mindegy,
Bárhogy küzdök
Nem én vagyok a lány,
Akit szíved várt már rég
Pedig tudod, hogy bármit megtennék,
Hogy megint lángra gyúljon a vágy.

Bárcsak lennék
Több mint emlék,
Több mint állomás
Az út során,
Mint egyik a másik után.
Bárcsak volnék
Társ a bajban
Színes csend a szürke zajban én,
A szívednek nyeremény

Volt pár édes éjszakánk
De többé leplét nem teríti már ránk
Fent a csillagos ég.
Nem elég, mit bennem látsz
De keresed, ahol éghet mindig a láz
Hát elengedlek, mert szeretlek még.