2009. november 24., kedd


Moncsicsi és a "nagy" ember története:
Réges régen élt egy pici fiú.
Álmában mindig messzi helyeken kóborolt, érdekes utazásokon vett részt.A képzelete szárnyalt ilyenkor.Híres ember, vitéz katona, sárkányokkal harcoló hős volt ki megmenti szíve választottját.
Ilyen helyeken járt ő.Tudta, ha felnő híres emberré fog válni, azt az életet fogja élni ami boldoggá teszi.
Nagyon sok vágya volt.
A történet egy kis faluban kezdődött, itt éldegélt ő a falu szélén egy apró kis takarós házban.
Drága szülei körében.Az apja csoválta is a fejét:
- Hej mi lesz ebből a gyerekből?Mindig csak az a fránya álmodozás, ennek él.Nézd most is az ég felé fordítja kis fejét és kér.De mit kér?
A fiúcska hallotta szavait, de nem foglalkozott vele, nem engedte hogy e szavak elérjenek a szívéig.
Megteremtett magának egy világot, ahol éldegélt.
Ott minden szép volt, a fű zöldebb, az ég kékebb volt, mint valaha.A madarak neki énekeltek, a kutyák neki ugattak.Az állatok voltak a barátai, egészen addig míg nem találkozott vele, kis barátjával: moncsicsivel.
Egyszer mikor az iskolából bandukolt hazafele szomorkás képpel egy kis barna foltot pillantot meg a sáros pocsolyában,amint árván és elhagyatottan feküdt benne.Megsajnálta szegényt és hazavitte, megfürdette és innentől kezdve a gondját viselte.
Ettől a naptól elválaszthatatlan barátok lettek.
Mindent együtt csináltak,kis barátja elkísérte mindenhova.Ott volt, mikor a réten futkározott, mikor az iskolapadban szívta magába a tudást és ott volt, mikor éjszaka az ágyában csodás tervekről álmodozott a jövöjét illetően.
Ott volt vele mindig és mindenhol.
Elmesélte neki nagyratörő vágyait, és ő nem rázta a fejét, ő nem nevette ki, csak kis mancsaival belécsimpaszkodott és a fiúnak ez elég volt, ennél több nem kellett-csakis a szeretet.
Így teltek az évek.Jöttek szép és szomorú élmények.Kemény megpróbáltatások és nehezen átugorható akadályok.
A fiúcska nem esett kétségbe,ilyenkor kis barátjához fordult, elővette táskájából és mesélt neki.
Elmondta búját-bánatát,neki mondta el minden óhaját.
A fiú felnőtt.
Azóta "nagy" emberré vált.
Elért mindent amit szeretett volna.Gazdag és sikeres ember lett.Teljesült minden amit az átvirasztott éjszakákon elmesélt moncsicsinek.
Az álmai, vágyai mind-mind teljesültek, hiába "dolgoztak" ellene sokan.
Ha megkérded, hogyan s miként tudta ezeket elérni, a válasz egyszerű.
-Hittem az álmaimban, nem tudott eltéríteni soha senki.
Mindig volt valaki akivel és akihez fordulhattam megnyugvásért és ezért hálás leszek neki mindig.
Ekkor mélyen belenyúlt táskája legmélyebb zúgába és megsimagatta drága barátját aki még mindig ott lapult és arra várt, hogy meséljenek neki....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése