Mikor leülsz a kispadra és várod, hogy téged is hívjanak játszani, pedig a meccs már régen elkezdődött...

Szeretnél játszani, de te csak ülsz tovább...aztán eljön a perc mikor kimondják a neved és végre eljött a te időd!!!!

Neki állsz, küzdesz keményen, mindet beleadsz ami csak benned van...de elfáradsz és összesel!!!

Pont a mérkőzés szünete előtt, mikor már majdnem berúgtad azt a bizonyos gólt ami a célod volt!!!

Csalódott vagy és dühös...mi lett volna ha kicsit jobban bírod...mi lett volna ha a tested nem adja fel és még elérsz a kapuig...

Így van az ember néha a lelkével is...

Elindulsz,mert végre esélyt kapsz az élettől, harcolsz a céljaidért, de valami ledönt a lábadról...ez a valami te vagy.

Te nem vagy elég erős ahhoz hogy véghez vidd az álmod!

Miért is van ez?

Mert nem volt meg a kellő erőd hozzá és feladtad, abban a percben.

Hogy mi jön ezután csak tőled függ.

Felállsz és folytatód,mert még jön a 2. félidő? Vagy kiülsz ismét a kispadra és vársz...vársz arra hogy egyszer talán újra a te neved mondják és gólt löheszt....

A válasz benned rejlik!

A kulcs te vagy!

Harcolsz vagy megfutamodsz..választhatsz!