Szerelmi kötés...

Milyen károkat tudsz okozni saját magad és más ember életében, szívében.

Olyan meggondolatlan kijelentéseket tehetsz amik akár egy életre tönkretehetik az életedet ha nem veszed ezeket észre időben.

Szerelmi kötés?

Mi is az?

Van, hogy tudatosan teszed van hogy nem, de a lényeg hogy megtetted.

Volt egy érzés, mely mellől nem tágítottál, lehet hogy egyikötök sem és ennek a levét ihatod nagyon sokáig.

Sokat gondolkodtam rajta, én például miért is nem vagyok "szerencsés" a társ választásban.

Persze erre írhatnék sokmindent, nem állok készen, nem váltam még ideális társá stb., de mi van akkor ha "elköteleztem" magam régen valakinek és ezért nem "megy"?

Mi van ha mondtam valamit régen és az érzés akkor kölcsönös volt, ezáltal nem engedjük el egymást.

Van egy fiú az életemben akivel gyermekkoromban szövetséget kötöttem.

A történet lényege, hogy első találkozásunknál kijelentette, hogy a felesége leszek és ettől a ténytől ő nem tágít.Én azt gondoltam legyen, de nem most, hadd éljek és majd eljön az a perc...

Ahogy kezdtünk felnőni és már nem voltak mindennaposak a találkozások, maga a kijelentés mit akkor tettünk kezdett a feledés homályába veszni.

Aztán ahogy teltek az évek mindig megjelent az életemben és követelőzött- mikor jön el az én időm, mikor nősz fel végre és látod meg azt hogy nálam jobbat nem találsz- mondta ő, amivel engem mindig elijesztett,megijedtem és elmenekültem tőle ( hozzáteszem másoktól is :D).

Nem tudtam magamról lerázni, bármit is tettem vele.Beszéltem szépen, csúnyán ő mindig visszajött.

Most végre rájöttem.

Egyik este beszélgettem, drága "mentorommal" és olyan vágy fogott el egy társ iránt, mint még soha.

Végre láttam magam előtt milyen férfit is szeretnék magam mellé.

Úgy éreztem "alkalmassá" váltam társnak lenni.

Sokáig voltam egyedül, még ha párkapcsolatban is éltem,persze ez nem az akkori páromnak köszönhető, hanem inkább magamnak.

Ahogy így belemélyedtem a témába, megszólalt a telefonom és láss csodát ismét a fiú hívott akivel már évek óta nem beszéltem.

Felkavart az érzés.

Mit is csinálhatnék, vegyem jelnek hogy talán ő az igazi...végülis mindig akkor jelenik meg mikor már "készen" állnék...

De akkor sem stimmelt valami, a szívem mindig megálljt parancsol a közelében-nem ő az, hát nem hallasz?

Akkor meg miért van ez?

Talán csinált "velem" valamit?Vagy csináltunk?

Igen, megbélyegeztük egymást, megpecsételtük a sorsunkat.

Bármily hihetetlennek tünik is, nem gondoltam volna hogy ennek ekkora ereje van.

Gondoltam utána "járok" ennek is.

Nem volt kellemes érzés mikor egy vastag vörös kötelet éreztem a nyakam körül aminek a vége egy csuklyás férfi kezében volt és láss csodát ki állt-e mögött az alak mögött-hát persze hogy a fiú.

Bármennyire is próbáltam szabadulni nem ment nem akart elengedni engem.

A szívem hevesebben vert, idegess lettem, fájt mindenem.

Érezted már azt amikor fogvatart valami, valaki?

Hát nem egy fergetegesen jó érzés.

Nekem szerencsém volt, szerencsém volt abban, hogy tudtam hogyan kell ezt megszüntetni, hogyan tudom feloldani magam,megszabadulni a kötéstől-persze segítséggel.

Szerintem elég annyit mondanom, hogy a fiú azóta eltünt-remélem örökre- és nem azért mert utálatot vált ki belölem, hanem azért mert reménykedem benne hogy végre ő is szabad lesz és megtalálja azt a boldogságot amit megérdemel, mert ez nem én vagyok és nekem sem ő.

Úgyhogy vigyázz arra mit mondasz, mit írsz, mit kívánsz és ezt mennyire "erősen"teszed, mennyire erős érzelmek párosulnak hozzá.

Nemcsak a saját, hanem a másik életét is leblokkolhatod!

Mit érsz el vele?

Egyikötök sem lesz felhőtlenül boldog sohasem...

Így hát kérve kérlek ne tedd ...