"Elválunk most már.

Te is elmégy, én is.

Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.

Engem egy halvány arc űz messze, messze

S neked másutt is én jutok eszedbe...

Elválunk most már, te is elmégy, én is,

Felednél mindent s emlékezel mégis!...
Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha

Egy szegény bolond, rajongó poéta,

Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,

Csak bolond szívvel szeretett, imádott...

Elválunk most már.

Te is elmégy, én is,

Felednél mindent s emlékezel mégis!... "

Ady Endre