Ha bántalak, eszközként használlak csak önostorozásomhoz.
Ami zavar a lényedben, bennem hiányosság vagy túlbuzgó hamis jelenlét.
Nem te vagy a rossz, csak éppen tükörként meredsz rám, néha túl tisztán közvetitve a palástolni vágyott igazságot.
Ezért állok harcban Veled.
Ezért menekülök a közelségedtől.
Ez az oka, hogy képtelen vagyok az elfogadásodra.
Ezért keresek okokat, hogy ne szeresselek.
De képtelen vagyok rá.
Víztükör vagy nekem, amely akkor is megmutatja milyen vagyok, ha épp nem akarok szembenézni magammal.
Ezért fáj a közös út.
Mindig is így van.
Akkor is, ha nem tudok róla.
Akkor is ha nem akarom, hogy így legyen...