Ha elérkezetnek látod az időt arra, hogy "letelepedj", ha elég érettnek tartod magad arra, hogy a legjobbat hozd ki magadból, ne késlekedj.

Ha megtaláltad azt az embert aki, mint valami "építő" jelenik meg az életedben, fogadd őt.

Ne félj tőle.

Tedd szabaddá magad és hagyd hogy ő is szárnyaljon melletted.

Én olyan emberre vágyom akitől tanulhatok és ez az érzés kölcsönös.

Aki rávilágít minden olyan "rossz" tettemre amiből tanulhatok.

Vágyom a bölcsességre,melyet tőle kaphatok meg.

Az egymás iránti tiszteletre és szeretetre.

Aki mellett kibontakozhatok és nem töri le a szárnyaimat.

Erre vágyom nagyon.

Tudom már a sorrendet, mik az igazán fontos dolgok.

Egy társnak nem kiegészítenie kell engem, nem kell hogy azok a tulajdonságok legyenek benne amik belőlem hiányoznak.Ezt felismerni nem volt könnyű.

Nem jó utat követtem a megtalálására.

Hasonló gondolkodású, életfelfogású társat keresek.

Egy átbeszélgetett éjszaka számomra fontosabb mindennél.

Lehet, hogy te ezt nem így gondolod, tehát elég valószínű, hogy te nem ezt keresed.

Ezért vagyunk mások!

Szeretném megtalálni lelkitársam, a "vezetőm", kivel egyenrangú partnerként élhetem az életem.

Társsá válni nem egyszerű válalkozás, de nem lehetetlen küldetés.

Mindenki azzá válhat,ha felismeri saját "hibáit" amik visszatartották ettől.

Elsőkörben találd meg önmagad,találd meg az igazi én-det és akkor éretté válsz arra az emberre akit neked szántak.

Csak akkor, ha előbb találkozol vele,akkor van a baj.

Csak viták és veszekedések tarkitják kapcsolatotokat.

Ha szerencséd van, akkor nem történik meg idő előtt, ha nem akkor nem marad más csak a remény, hogy egyszer újra találkoztok és tisztalappal kezdhettek mindent...talán...