2009. november 12., csütörtök


Én is eljutottam arra pontra ahol megakadtam.
Nem valaki vagy valami miatt.
Én is félek!
Mitől is azt pontosan nem tudom, de teremtek és nem pozítiv irányba.
Talán attól ijedtem meg, hogy én is sikeres lehetek valamiben, talán én is megváltoztathatom az életemet.
Tudom, hogy képes vagyok rá, de beleütközök a saját, általam felépített falakba.
A legrosszabb, hogy még tudom is ezt...
" a legnagyobb harc a saját magunkkal vívott harc"
Nem véletlen!
A félelmek legyőzése, és ha belegondolok abba, hogy attól félek sikeres lehetek, még nagyobb hülyeségnek hangzik,miért is harcolok legbelül ellene.
Így van ez a boldogsággal is...az ellen is harcoltam sokáig!
Meg kell találnom magamban azt az érzést ami miatt nekiálltam, új motívációt kell találnom,mert nem haladok az életemmel.
Rájöttem arra is, hogy a céljaim nem voltak "igazi" célok...ha azok lettek volna, nem tudtam volna magamat hátráltatni!
Minél gyorsabban meg akarom találni, hogy felálljak és újra harcoljak magamért, az életemért!
Túl kell lépnem a félelmeimen!
http://www.youtube.com/watch?v=01mo4KkDFMo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése